Már több korábbi bejegyzésben írtam arról, hogy milyen előnyöket jelenthet, ha valakinek státusza van bármelyik légitársaságnál vagy szövetségnél.  Érintőlegesen szó volt a témáról a reptéri lounge-ba való bejutás kapcsán, szóba került, amikor a mérföldek vagy pontok felhasználásáról írtam, vagy amikor az ezzel kapcsolatos lehúzás volt a blog témája.  De akkor is felmerült a téma, amikor arról írtunk, hogy járattörlés esetén hogyan lehet ingyenes extra mérföldekhez jutni, ami segít a státusz elérésében vagy megtartásában.  Ez mind remek, de tulajdonképpen egyik sem olyan dolog, ami konkrét költségcsökkentés lenne, vagy azt eredményezne.  Szinte minden esetben arról van szó, hogy valami, ami egyébként sok pénzbe kerül, hogyan lehet kicsit olcsóbb, hogy ne annyi pénzbe kerüljön (hanem kevesebbe).  De lehet vajon konkrét anyagi előny abból, ha valaki bír azzal a bizonyos státusszal?  Lássunk egy példát erre!

A közösségi oldalakat pörgetve elgondolkoztál-e már azon, hogy hány olyan filterezett, photoshoppolt, beállított kép lehet, amihez tartozik egy másik sztori is?  Amiről nincsenek képek kirakva, amiket nem említ meg a szülő sehol, amit nem tudnak a többiek kedvelni.  Az érem másik oldala.  Amikor nem megy minden simán, amikor nem klappolnak a dolgok, amikor kaki van a palacsintában.  Mi ezekről is szeretünk írni, mert ebből tud más tanulni, tapasztalatot levonni.  Azok a szülők, akik még az első kisbabás útjuk előtt állnak, nem tudnak mindenre felkészülni azzal, ha mások nem mesélik el nekik a teljes sztorit.  A rosszakat, a kellemetleneket, a jó és nagyszerű dolgok mellett.  Ezt fogom / fogjuk most megkísérelni: egy praktikus, gyakorlati bemutatást arról, hogy miképpen készülünk arra, amit nem akarunk, hogy bekövetkezzen: egy megbetegedő kisgyerek a nyaralás alatt.

2023. szeptembert írtunk, amikor elkezdtük tervezni a következő év utazásait.  A tervezés nem tartott sokáig, durván két gondolatig tartott, mire rájöttünk, hogy képtelenek vagyunk három hétnél messzebbre előre tervezni.  Ezzel pedig gyakorlatilag ki is zártuk a lehetőségét egy kis utazásnak.  Majd hirtelen találtunk egy családbarát szállodát elérhető áron, ami miatt egy utolsó esélyt adtam az optimális repjegy megtalálására.  Sikerült.  Egy héttel későbbre, de sikerült.  Először azt hittük, kellemetlen repülésünk lesz, de nem.  Szokás szerint megint tanultunk valami új dolgot (bár ez nem ebben a posztban lesz kifejtve) és végül remekül sikerült az utazás.

Ha repülésre kerül a sor, szerencsére nem vagyunk egyformák.  A legtöbb rutinos utazónak megvan a kedvenc helye, ahova preferáltan ülni szeretne.  Vannak, akik még fizetni is hajlandóak ezért és a légitársaságok tudják ezt, ezért is kérnek pénzt érte.  Vannak, akik magasról tesznek rá, hol ülnek.  Vagy mert sokat utaznak és nem tud a repülés már újat mutatni nekik, vagy mert pár óra az egész, bárhol elülnek egy könyvvel, vagy mert filmet is bármelyik székben tudnak nézni.  Van, aki ablak mellett akar ülni, mert ki akar nézni, van, aki folyosó mellett, hogy könnyen tudjon felállni.  Bármilyen rutinos utazó vagy is, valószínűleg megváltoznak a prioritásaid, amint a babáddal kezdesz el utazni.  Van légitársaság, aki segít is ebben, néhányan ingyenesen lehetővé teszik az ülőhelyválasztást, néhányan pedig fenntartanak olyan üléseket, amelyeket csak kisbabával lehet választani.  Ezekről már mind írtam korábban, például a fedélzeti mózesről, amit mi is kipróbáltunk M első transzatlanti útján.  A legutóbbi utunkon sikerült olyan képernyőfotókat csinálnom a foglalási folyamat során, ami segíti megérteni a logikát és a korlátokat amögött, hogy miért válnak bizonyos helyek foglalttá hirtelen, ha babával utazol.  Nézzünk a színfalak mögé és hadd mutassam be, mi a mi preferált gyakorlatunk, hogy ezek alapján te is kialakíthasd a saját preferenciádat - ha még nincs.

Ismét teszteltünk, ismét babakocsit.  Most nem futós babakocsit, mint a múltkor, hanem egy utcait.  Sajnos sem az olvasottságunk, sem a hírnevünk nem tart ott, hogy bármilyen cég egyetlen termékét is odaadná nekünk tesztelni, így hát ez sem egy szponzorált teszt.  A babakocsit az anyósom vette, hogy legyen nála is egy a csomagtartóban, ha szükség lenne rá.  Tehát ugyan nem mi fizettünk érte, de a családban valaki, nem kaptuk, nem adta ingyen senki, hogy jókat mondjunk róla.  A képbe úgy kerültünk, hogy mivel mi elég sokat végigpróbáltunk már, menjünk segíteni a vásárlásnál, mert egy rutintalan vásárló elvész a babakocsik sokaságában.  Ha pedig már elmentem a boltba, akkor alaposan meg is néztem a lehetséges jelölteket és végül ezt javasoltam.  Hazaérkezés után pedig ki is próbáltam - összességében kb egy hetet nyúztam, hogy véleményt tudjak mondani róla.

M még hónapokra volt a születéstől, amikor mi már arról beszélgettünk, hogy miképpen fogunk kirándulni, mennyi helyre fogunk elmenni és milyen nagyszerű lesz minden.  Természetesen mindezt nem babakocsival, hanem babahordóval gondoltuk, mégpedig nem is akármilyennel.  Dalma találta hosszas keresés után a Minimeis termékét, amire hónapokat vártunk, mire kipróbálhattuk.  Ebben az írásban a vele szerzett tapasztalatokat osztjuk meg és próbáljuk bemutatni azoknak, akik gondolkodnak a beszerzésén, hogy teljesebb képet kapjanak.

Hosszas keresgélésen, próbálgatáson, utánaolvasáson vagyunk túl, de örömmel jelentem, hogy nem hiába.  Megtaláltuk azt a hordozható babaágyat, amivel most már mindig utazunk.  Ebben az írásban bemutatjuk, hogyan jutottunk el idáig, milyen szempontok voltak fontosak nekünk, hogyan változtak meg ezek a szempontok és milyen a választott ágy a gyakorlatban.  Sok téma ez, vágjunk bele.

Mielőtt M megszületett volna, megmondom őszintén, nem igazán érdekeltek a biztosítások.  Amikor elkezdtem utazgatni (jobbára Európán belül) fiatal voltam és nem érdekeltek az ilyesmik.  Mivel azonban az idők változnak, különösen, ha gyarapodik a család, gondoltam összefoglalom az ismert és a kevésbé ismert tényeket az utasbiztosítás körül, illetve megosztom, hogy mi hogyan csináljuk.

EU tagállamként EU-n belül (és néhány esetben kívül) utazva az ember azt gondolná, felesleges a biztosítás, elegendő az E111 kártya, amivel alap ellátást bármely tagországban kaphat az utazó, az otthoni biztosítása alapján.  Ez valóban így van.  Alap ellátásra jogosít, de semmi másra nem.  Az utazó prioritása pedig más lehet, mint a helyi lakosé - akivel megegyező ellátást lehet kapni.  De ne szaladjunk előre ennyire.

Ránk fért már egy nyaralás a mókuskerékben.  Persze kire mikor ne férne egy kis nyaralás?  De mi úgy gondoltuk, ideje megejteni az elmaradt nászutat, mert ha most nem, akkor soha nem lesz belőle semmi.  Persze nyilván ez is későn jutott eszünkbe ahhoz, hogy mi válogathassunk az úticélok közül.  Hasonlóan a chicagoi maratoni úthoz, amikor nem kapcsoltunk időben, most is valami hasonlót sikerült alkotni.  Mire kitaláltuk, hogy igen, menjünk, és mire kitaláltuk, hogy mikor, addigra nem volt hova.  Mert ha már nászút, akkor adjuk meg a módját: szerettük volna a még meglévő vouchereink közül az egyik 2-for-1 utalványt elhasználni.  De ahogy már írtam korábban: ezeknek bár hosszú távra és business classra vásárolva nagyon jó értékük van, vannak korlátaik is.  A legfontosabb, hogy limitált, egy járaton hány ülést lehet ilyen voucherrel megvenni.  És igen, minden járaton minden elfogyott, mire próbálkoztam.  Ilyen ez a játék sajnos.  Pár napig jegeltem a témát, hátha ihletet kapok, vagy valami ötletem támad.  Az nem támadt, de ismeretlen ok miatt a British Airways felszabadított néhány járaton üléseket, amikre sikerült lecsapni.  Az tehát eldőlt, hogy hova és mikor, kezdetét vette a tervezés.

Mielőtt M megszületett, az utazási költségeinket mindig a lehető legminimálisabbra szorítottuk le.  Ez már régóta így volt, talán én még durvábban is csináltam ezt, mint Dalma.  Én aludtam reptereken, hogy pénzt spóroljak a szálláson, aludtam kocsiban, ugyanezen okból, vittem vissza autót este, hogy másnap reggel ugyanazt béreljem ki, mert olcsóbbra jött ki.  Igazi fillérb... szóval érti mindenki.  Ott fogtam meg a forintot, ahol csak tudtam, hogy minél több utazásra teljen.  Fiatal korában az ember rugalmas, sokmindent bevállal.  Buli is, sztori is lesz belőle, amit lehet mesélni, élmény is, amire öreg korában emlékezhet és még pénzt is spórol.  A gyereke születésekor azonban mindenkinek megváltoznak a prioritásai, nekünk is.  A költséghatékonyság, a szabadságok maximális kihasználása és a praktikum helyett olyan szempontjaink lettek, hogy nyugodtan és kényelmesen utazzunk, a baba alvási ciklusához passzoló repülőjáratokat választottunk és igyekeztünk stresszmentesen megoldani mindent.  Amióta M megszületett, egyetlen egy alkalommal volt, hogy nem mentünk be a reptéri lounge-ba, ami szerintünk megemeli az utazási élményt és jó dolognak tartjuk.  Nézzük hát meg, mit tanácsolunk annak, aki kipróbálná?  Hogyan lehet a legolcsóbban bejutni, érdemes-e egyáltalán és mit várhat az egyszeri utazó a lounge-tól?