Mielőtt M megszületett, az utazási költségeinket mindig a lehető legminimálisabbra szorítottuk le.  Ez már régóta így volt, talán én még durvábban is csináltam ezt, mint Dalma.  Én aludtam reptereken, hogy pénzt spóroljak a szálláson, aludtam kocsiban, ugyanezen okból, vittem vissza autót este, hogy másnap reggel ugyanazt béreljem ki, mert olcsóbbra jött ki.  Igazi fillérb... szóval érti mindenki.  Ott fogtam meg a forintot, ahol csak tudtam, hogy minél több utazásra teljen.  Fiatal korában az ember rugalmas, sokmindent bevállal.  Buli is, sztori is lesz belőle, amit lehet mesélni, élmény is, amire öreg korában emlékezhet és még pénzt is spórol.  A gyereke születésekor azonban mindenkinek megváltoznak a prioritásai, nekünk is.  A költséghatékonyság, a szabadságok maximális kihasználása és a praktikum helyett olyan szempontjaink lettek, hogy nyugodtan és kényelmesen utazzunk, a baba alvási ciklusához passzoló repülőjáratokat választottunk és igyekeztünk stresszmentesen megoldani mindent.  Amióta M megszületett, egyetlen egy alkalommal volt, hogy nem mentünk be a reptéri lounge-ba, ami szerintünk megemeli az utazási élményt és jó dolognak tartjuk.  Nézzük hát meg, mit tanácsolunk annak, aki kipróbálná?  Hogyan lehet a legolcsóbban bejutni, érdemes-e egyáltalán és mit várhat az egyszeri utazó a lounge-tól?

Bárki bármit mond, szerintem a repülésnek azon része, amíg átjutsz a reptéren: stresszes.  Beleférsz-e a csomagkorlátokba, mennyit kell sorban állni a pultnál, gyorsabb-e, ha automatánál magadnak adod fel a csomagot, mekkora lesz a sor a biztonsági ellenőrzésnél, mit kell szétpakolni majd, melyik csomagodat túrják fel, melyik kapu lesz, időben észreveszed-e a kiírást, le tudsz-e majd ülni a kapunál, mikor kér a baba enni, mikor kell tisztába tenni, lesz-e ott alkalmas hely, mikor engednek fel a gépre, lesz-e késés, ha lesz, a földön kell ülni, vagy lesz-e elég szék, lesz-e a fej felett szabad hely a tárolóban és lehetne sorolni napestig.  Ezek mind stresszfaktorok, amik közül minél többet jó lenne kiiktatni.  A lounge nyilván nem megoldás mindenre, csak egy kis szeletére az utazásnak.  Ezt a szeletet akarom körbejárni picit, hogy mindenki informált döntést hozhasson a saját utazásaira nézve.

Régen sportot űztem abból, hogy minél kevesebb időt töltsek a reptéren.  Az utolsó pillanatban akartam megérkezni, hogy ne kelljen sokat ott dekkolni.  Volt, hogy majdnem lekéstem gépet is emiatt.  Ma már ez másképp van.  Ma már 2 - 2.5 órával a gép indulása előtt kiérünk a reptérre, mert tudjuk, hogy nyugiban, kényelmesen tudunk várakozni.  Lesz idő M-met tisztába tenni, kényelmesen tudunk neki adni enni, mi magunk is jóllakhatunk.  Ha késik a gép, hát akkor késik, nagy kaland, megiszunk még egy pohár pezsgőt, esetleg beugrunk a játéksarokba, hogy M kicsit szórakozzon.  A cuccaink a fotelek mellett elférnek, a mosdó sincs messze, kéznél van minden, beleértve a személyzetet is, akik, ha szükség van valamire, segítenek.  Amikor pedig majd kiírják a táblán, hogy idő van, akkor odasétálunk a kapuhoz és felszállunk az elsők között.

Manapság a lounge-ba bejutás nem az üzleti utasok kiváltsága.  Nem kell hozzá drága repjegyet venni, konkrétan ingyen, vagy nyomott áron is be lehet jutni.  Hogy megértsük miért, érdemes tudni, hogy a lounge-ok alapvetően két csoportba sorolhatóak.  Az egyik csoport a légitársaságok által üzemeltetett lounge-ok, ahova az üzleti utasok, illetve az adott légitársaságnál, vagy légiszövetségnél státusszal bíró utasok mehetnek be - ingyen.  Már ha elfogadjuk, hogy a magasabb jegyárat amúgy is kifizetné az utas, illetve a gyakrabb utazást amúgy is megejtette volna - ilyenkor a váróhoz hozzáférés "jár".  A lounge-ok másik csoportja pedig a cégek által profitért üzemeltetett várók, ahová bárki bemehet - pénzért.  A kisebb reptereken, mint amilyen például a budapesti is, gyakran ez a két típus a gyakorlatban egy és ugyanaz a váró.  Azaz ugyanoda tud beülni az, aki üzleti utas, vagy státusszal rendelkezik, mint az, aki megveszi a bejutást.  Nagyobb reptereken nem ritka a 4, 5, vagy akár 8 lounge is.  Ékes példa erre a londoni Heathrow reptér, ahol egyetlen terminálban (a hármasban) nem kevesebb, mint négy légitársaság várójából válogathat az utas.  Sőt, ha úgy tetszik, választani sem kell, be lehet menni mind a négybe egymás után.

Mielőtt a bejutást részletezném, érdemes megemlékezni az átszállásos utazásról, amikor is a két gép közötti időt lehet kényelmesen eltölteni.  A nagyobb reptereken, ha van idő, ilyenkor le lehet zuhanyozni, van ahol szauna áll rendelkezésre, esetleg medence és konditerem.  Vannak csendes sarkok, ahol aludni lehet egy kicsit, vannak dolgozó sarkok, ahol pedig az ember keresheti egy kicsit a kenyerét, ha a szükség úgy hozza.  A legutóbbi átszállásos utunkon, amikor Madridban volt két és fél óránk a gépek között, elmentem lezuhanyozni, amíg Dalma M-re vigyázott.  Megizzadtam a csomagok cipekedésében, jól esett egy zuhany.  A recepciónál jeleztem az igényt, kaptam egy számot, hogy melyik zuhanyzót használhatom.  A zuhanyzóban tiszta törölközők, papucsok voltak, mint egy szállodában.  A használtakat a személyzet elvitte, mikor végeztem.

Budapesten is van több váró, de a lehetőségeink limitáltak.  A légitársaság saját várója, ha létezik, a célallomásnak megfelelő helyen van.  Schengenen belüli járatoknál nyilván a schengeni oldalon, a schengeni zónán kívüli járatoknál pedig nyilván a reptér nem-schengeni oldalán.  A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a Sky Courtban található két váró, továbbá az A terminálon még egy, illetve a határon túl a B terminálon is van.  Az A temrinálban a Lufthansa csoport üzemelteti a váróját, illetve nekik üzemeltette egy helyi szerződött partner, mikor legutóbb (covid előtt) használtuk.  A Sky Courtban két váró van egymás mellett: egy priority pass lounge, illetve a mastercard lounge.  A reptér B terminálján egy kis csoffadt váró van, amit egyszerre használhatnak a fizetős vendégek (priority pass), illetve az összes légitársaság prémium utasai, akik Schengenen kívülre repülnek.  Ez alapján sajnos megállapítható, hogy a B terminálon a lounge gyakran tömött, zsúfolt, a kirakott ételek kifogynak, a kávégépnél sor tud kialakulni.  Nem a legjobb hely sajnos.  De ne szaladjunk előre!

Kezdjük a bejutással, mint prémium utas.  Az gondolom egyértelmű, hogy fapados utasként gyakorlatilag nincs lehetőségünk.  Az easyjet ugyan üzemeltet egy várót a londoni Gatwick reptéren, de igazából ez egy bárki számára elérhető fizetős szolgáltatás.  Ezt leszámítva, mivel a lounge üzemeltetés logisztikát és erőforrást igényel, ezért egyik fapados sem csinál semmi ilyesmit.  Miért is csinálna, hiszen üzleti osztály sincs ezeken a gépeken.  Az egész repülőgép economy székezéssel repül.  Talán sehol máshol nem érvényesül ennyire a mondás, hogy mindenki egyenlő.  Vannak természetesen kivételek, például a hibrid fapados Jet Blue, ahol van üzleti osztály, jó pénzért.  De Európában ez egyáltalán nem jellemző, különösen nem Magyarországon, ahol az utazások nagy százaléka két fapados között oszlik meg.  Ez sajnos a lehetőségeket is behatárolja, hiszen ha valaki nyaralni akar menni, akkor a hagyományos légitársaságokkal csak átszállással juthat el oda, ahova fapadossal közvetlenül.

Ha viszont nem bánjuk az átszállást, esetleg nincs is más mód, mint átszállni (mondjuk egy amerikai vagy ázsiai úticél esetén), akkor nyilván a fapadosokkal nem is kell foglalkozni, a hálózatos légitársaságoknál pedig megnyílik a lounge is.  Hogyan?  És megéri-e?

A legegyszerűbb az, ha nem turista, hanem üzleti repjegyet vesz az ember.  Ez viszont nem biztos, hogy megéri.  Miért?  Vegyünk egy teljesen átlagos utat, egy Budapest - London utat.  Ha nem fapadossal repülünk, mert mondjuk akarunk törzsutas pontokat gyűjteni, vagy gyúrunk a státuszra, akkor a British Airways a kézenfekvő választás, ha átszállás nékül akarunk utazni.  Ha nem bánjuk az átszállást, akkor a Lufthansa csoport tűnik racionális választásnak.  Maradjunk a BA-nál.  Egy véletlenszerű júniusi dátumra, amikor nem a legdrágábbak a jegyek, turista (economy) osztályon a hajnali gép harminchatezer forint egy főre, odafelé.  Az üzleti (business) jegy, amihez tartozik lounge hozzáférés is, ugyanerre a gépre nyolcvanháromezer forint.  Egy reggel hét órás gépről van szó, ami hajnali kelést jelent - ez kisbabával nem mindig opció.  Ugyanezen a napon a következő, már emberibb járat 11:50-kor indul, economy osztályon majdnem hatvanezer forintért visznek el, üzletin pedig egy kicsivel több, mint százezer forintért.  És ez még csak az odaút, ehhez visszaút is tartozik majd, jó pénzért.

Egy pillanatra tegyük fel, hogy hajlandóak vagyunk kifizetni ezt a pénzt azért, hogy ne állatok módjára fuvarozzon minket a fapados.  A turista és üzleti jegy között a különbség durván negyvenezer forint.  Tegyük most túl magunkat azon, hogy a repülőjegy milyen extrákat ad ezért az árért, mert igazábol a csomaglimitet leszámítva nem sokat.  Oké, adnak egy tálca meleg ételt, meg valami salátát desszerttel, illetve ihatunk kedvünkre alkoholos és alkoholmentes italokat, de legyünk őszinték, egy két órás úton ennek nincs nagy vonzereje.  A feladható csomag és a lounge az egyetlen kézzelfogható előny, de egy hetes útra ki utazik két feladott bőrönddel?  A szék a fedélzet elején is ugyanolyan kényelmetlen, mint a gép hátuljában, hiszen rövidtávú járatokon nincs ágyba hajtogatható ülés, vagy fedélzeti szórakoztatórendszer sem.  Marad tehát a lounge.  Ha pedig csak a lounge marad, akkor azt érdemes elgondolni, hogy megér-e negyvenezer forintot fejenként?  Nem hinném.  Reálisan mit tudunk a lounge-ban csinálni?  Enni - inni.  Mondjuk eszünk egy főételt, egy salátát, két desszertet.  Ez a lounge-on kívül egy reptéri étteremben mennyi lenne?  Talán tízezer forint?  Iszunk hozzá mondjuk két üdítőt, két sört meg esetleg egy rövidet is, mert mi van, ha félünk a repüléstől és meg kell inni a bátorságunkat.  Ez további ötezer forint lehet egy tetszőleges étteremben.  Azaz választhatunk, hogy leülünk egy étterembe és elköltünk durván tizenötezer forintot ugyanazért, amit a lounge-ban negyvenezerért kapnánk meg.  Szerintem egyértelmű, hogy a lounge-ba nem ez a legjobb megoldás a bejutásra.

Mi a helyzet akkor, ha státuszunk van a törzsutas programban és ingyen jár a belépés?  Maradva a BA-nál, az ezüst és arany státuszú utasaik akkor is ingyen mehetnek a lounge-ba, ha economy jeggyel utaznak, sőt, egy vendéget is vihetnek magukkal.  A fenti példában nem is bajlódtam azzal, ha két ember utazik, mert a matek már egy emberre se jött ki, hát még kettőre.  Hát a státusz?  A státusznál nem mindegy, hogy amúgy is utazunk sokat, mondjuk üzleti ügyekben, amikor a státusz megszerzéséért nem a saját pénzünkkel fizetünk.  Nyilván ez a legjobb helyzet, de sajnos nem sokan vagyunk ilyen helyzetben.  A legtöbben magunk fizetünk az útjainkért.  Ezüst tagságot 600 tier pontért lehet kapni, ami, ha Budapest - London utakat nézünk, akkor durván hét és fél megtett utazás után jön ki.  Ha a fenti példát veszem és azt mondom, hogy irányonként negyvenezer forint a felár, tehát utanként nyolcvanezer forint.  Azaz 7.5 út felára hatszázezer forint.  Ez természetesen kiragadott példa, ennél jóval olcsóbban is el lehet érni az ezüst fokozatot, de hozzávetőleges értéknek megfelel.  Mit kapunk ezért az összegért? 

Ügyetlenül időzítve egy év ezüst tagságot, ügyesen intézve többet, extrém esetben akár két évet is.  Legyen a legjobb eset: két év, amivel számolunk.  Fentebb azt becsültük, hogy egy étteremben hasonló ellátást kb tizenötezer forintért kaphatunk.  Szorozzuk be kettővel (a visszaút is), illetve számoljunk két emberre: hatvanezer forint az, amit elköltenénk egy kis enni- és innivalóra, egy helyre, ahol leülhetünk és kiszolgálnak.  Hatszázezer forintba került a státusz, azaz azt jelenti, hogy ha legalább 10 alkalommal utazunk másodmagunkkal, akkor leszünk nullán.  A tizenegyedik úttól kezd anyagilag kifizetődő lenni a dolog.  Két éves időtávlatban ez azt jelenti, hogy ha durván minden második hónapban utazik valahova az ember másodmagával, és használja a lounge-ot, akkor olcsóbb státuszt szerezni az adott légitársaságnál és élvezni az "ingyen" lounge hozzáférést, amiért a valóságban durván félmillió - hatszázezer forintot fizetett üzleti repjegyek felárának formájában.

Még mindig nem az igazi, még mindig nem az a módszer, amire azonnal ráugrana bárki.  Különösen, ha emlékeztetek arra, hogy a lounge-ot akkor tudod használni a fenti esetben, ha azzal a légitársasággal utazol.  Ha ugyanoda menne egy másik is, ami olcsóbb lenne, akkor megint csak arról van szó, hogy a lounge hozzáféréshez felárat fizet az utas azért, hogy a drágább légitársasággal utazzon, hogy beengedjék.  Sok tehát a rejtett költség, amit becsülni is nehéz.  Ráadásul pont egy Magyarország szintű országban elég merész döntés elköteleződni egy nem fapados légitársaság mellett, amikor pár fővárost leszámítva csak átszállással lehet eljutni bármelyik légitársasággal.  Azaz van verseny, azaz valódi várakozás lehet, hogy időnként az egyik, máskor pedig a másik légitársaság lesz olcsóbb, butaság lenne tehát egy - két évre odaláncolnunk magunkat az egyikhez.

A másik út a légitársaságtól független lounge használat, azaz valamelyik piaci ajánlatot ragadjuk meg.  A legismertebb a priority pass.  A priority pass lounge nagyjából bármelyik reptéren megtalálható és jó pénzért bárkit beengednek.  A honlapjukon található az árazás is, három csomagjuk van.  A legkisebbnek éves díja van és minden belépés után fizetni kell.  A középsőnek kicsit magasabb az éves díja, de tartalmaz "ingyenes" belépéseket, amelyek felett a továbbiakért már fizetni kell.  A legfelső csomagban korlátlan "ingyenes" belépés van, természetesen még magasabb éves díjért.  A vendégekért minden esetben fizetni kell.  Nézzük meg a számokat!

A legolcsóbb csomag 89 euró egy évre (=kb harmincötezer forint) és minden belépésért további 30 eurót (kb tizenkétezer forint) kell fizetni.  Érdemes egy ponton megállni, hogy mennyi értéket képvisel a lounge hozzáférés számodra.  Nem csak az étel és ital, de a nyugodt környezet, a pelenkázás lehetősége képezhet értéket.  Ha nem, akkor valóban csak az étteremmel célszerű összehasonlítani.  A belépő ára ugyan olcsóbb, mint az éttermi költés (amit tizenötezer forintra becsültem), de ott az éves díj is.  Ha egy évben mondjuk öt alkalommal tervezek utazni, az egyszerűség kedvéért egyedül, akkor tíz lounge belépőre van szükségem (oda - vissza utak), valamint tíz alkalomra oszlik el az éves díj.  Azaz egy várótermi belépés 30 + 8.9 euró, azaz durván tizenötezer forint körül alakul.  A hozzávetőleges számolás eredménye tehát: anyagilag pont ugyanannyi beülni egy lounge-ba, mint egy reptéri étterembe.  Tehát, ahogy mondtam: egyéni döntés kérdése, hogy melyik megoldás képvisel nagyobb értéket neked.  Számít, hogy bármennyit ehetsz?  Számít a nyugodtabb környezet?  Számít, hogy kényelmesebb, komfortosabb a lounge, mint egy étterem?  Ha ezek számítanak, akkor a lounge a nyerő.  Ha nem, akkor anyagilag nem rosszabb bármilyen étterembe beülni, nagyjából ugyanannyiba fog kerülni.

Röviden gondolkozzunk el, a másik két ajánlat tud-e valamit villantani.  289 euró az éves díj a következő csomagon, ami azt jelenti, hogy 200 euróval drágább a fenti, minimum csomagnál.  Ebben a csomagban 10 belépés van, azaz darabját 20 euróért veszi meg az utas az éves díjban.  Tíz lounge belépés öt utazás (oda - vissza), ha legalább ennyit utazik az ember, akkor érdemes lehet ezt megvenni, hiszen egy belépés 28.9 euróra csökken.  A harminc euróhoz képest nem nagy megtakarítás, de az előző csomagban is volt éves díj, a 38.9 euróhoz képest azért már nem olyan rossz.  És van egy harmadik csomag, 459 euróért.  Hány lounge belépésnél van a nullpont, honnantól éri meg ezt a csomagot választani?  Ha 29 eurót veszek alapul, akkor 15-16 belépésnél van, ahol visszahozta az árát az éves díj a kisebb csomagokhoz képest és ez után kezd el pozitívba fordulni a mérleg.  Azaz nyolc oda-vissza út alatt nem éri meg, afelett viszont már jó lehet.  Ha a tizenötezer forintos éttermet veszem alapul, akkor durván 12 éttermi számla után már olcsóbb lett volna lounge belépőt venni, azaz hat oda - vissza út után.

Még mindig nem tűnik akkora biznisznek fizetni a lounge belépésért, ha valakinek a saját zsebéből kell ezt állnia.  Van-e valami jobb lehetőség ezeknél?  A válasz a bankkártya.  A prémium bankkártya.  Magyarországon ez lehet debit, más országokban inkább kredit kártyákhoz tartoznak olyan szolgáltatások, mint például a lounge hozzáférés a reptereken.  Említettem korábban, hogy van egy mastercard lounge a ferihegyi reptéren, de van máshol is, például Bécsben.  Magyarországon konkrétan marketingelnek debit kártyákat, amelyekkel ingyenesen, vagy valamekkora összegért ezekbe lehet belépni.  Nem akarok egyetlen bankot sem reklámozni, de minden banknak megvan a maga prémium mastercard lehetősége.  Ezekben a kulcs a magas éves díj, amit egy átlagember nem feltétlenül akarna kifizetni, mert a cserébe kapott előnyöket nem tudja forintosítani.  Egy gyakori utazó azonban lehet, hogy tudja.  Ha utána akarsz nézni a saját bankodnál, akkor az aranny vagy platinum kártyákat keresd és azoknak a kondícióit nézd meg.  A platinum kártyákkal ingyenes a belépés és vendéget is lehet bevinni, az arany kártyákkal a belépés négyezer forint, a vendégnek pedig nyolcezer forint.  A kérdés tehát az, hogy megéri-e ezen kártyák éves díja?  Az első negatívum, hogy mastercard lounge-ből van a fenti kettő és kész.  Azaz budapesti vagy bécsi indulással a lounge nem gond, de a visszaúton nem lesz ilyen lehetőség.  Ha valaki budapesti indulással teljesíti a legtöbb útját, akkor jó választás lehet bármelyik, ha mondjuk debrecenivel, akkor már teljesen értelmetlen.

Vannak olyan banki termékek is, amelyek kedvezményes priority pass belépést adnak, ami azt jelenti, hogy továbbra is fizetni kell a belépésért, de nem kell az éves díjat kifizetni.  Keveset utazóknak ez egy racionális opció lehet.  Az egyszeri belépési díj nagyjából ugyanaz, 30 euró körüli, esetleg picit alatta, a megtakarítás az éves díj megspórolásában van.  Tekintettel arra, hogy az éves díj durván harmincötezer forint a priority pass legolcsóbb csomagjában, az éves kártyadíj szinte minden esetben kevesebb.  Mivel bankkártyára amúgy is szükség van, a kérdés az, hogy a szolgáltatások értéke indokolja-e a magasabb éves kártyadíjat a nem-prémium bankkártya éves díjához képest?  Kevés utazásnál elképzelhető, hogy kijön a matek, különösen, ha akcióban esetleg a bank elengedi az első éves díjat.  Ilyenkor egy ingyenes próbaként lehet tekinteni a lehetőségre, kipróbálni a prémium szolgáltatásokat és lemondani időben, ha úgy döntünk, nem éri meg nekünk.

Más országokban, mivel inkább hitelkártyákhoz kapcsolódik ez a fajta juttatás, azok jobbak is tudnak lenni.  Egy időben volt olyan Amex kártyám, amihez négy ingyenes priority pass belépő járt, a továbbiak pedig kedvezményes áron voltak.  Maga a kártya az első évben ingyenes volt, így konkrétan semmibe nem került a próba.  A mostani bankkártyám korlátlan és ingyenes belépést enged szinte minden reptéren a helyi priority pass lounge-ba nekem és még három vendégnek, amit családos utazásokkor használunk ki.  Nyilván az éves díjban kifizetem ezt a szolgáltatást, azaz nincs ingyen.  A lényeg a matekban van.  Azok az egyéb szolgáltatások, amelyeket kapok a kártyával, olyan monetizálható értéket képviselnek, amelyeket amúgy a piacról egyébként is megvásárolnék.  Ezek összege pedig magasabb lenne, mint a kártya éves díja.

Mint sok más tehát, ezek a döntések is egyéni preferencia kérdései.  Ingyen ebéd nincs.  Valakinek mindenképpen fizetned kell, ha a szolgáltatást (jelen esetben a reptéri várót) használni akarod.  És legyünk őszinték - nem is mindenki akarja használni.  Sokan nem akarnak ücsörögni egy váróban, sokan teljesen jól elvannak az otthonról hozott szalámis zsemlével.  Nincs ezzel semmi baj, sokszor én is elvagyok az otthonról hozott szalámis zsemlével.  A kérdés az, hogy ha valaki szeretné kipróbálni a kényelmesebb, stresszmentesebb utazást, akkor hogyan tudná ezt a legolcsóbban megtenni?

A fentiekben bemutattam négy módszert arra, hogyan tudunk bejutni a várótermekbe és várhatóan ennek mekkora a költsége.  Megkíséreltem ezek összehasonlítását is, hogy kontextusba lehessen helyezni.  Nyilván az én javaslatom az, hogy keressünk egy olyan olcsó bankkártyát, amely számunkra kedvező feltételekkel engedi a belépést.  Mint látható, sok irányból meg lehet közelíteni és sok szempont van, ami mérlegelhető.  Visszakanyarodva a kisgyerekkel utazáshoz, amiről az egész blogunk szól, mi vagy a business repjegyekkel (mint például a tavalyi Turks and Caicos utunk alkalmával), vagy a hitelkártyánkkal jutunk be a várókba - amikor épp ami van.  Nekünk a fő szempont a kicsit privátabb, nyugodtabb környezet, ahol M kicsit lazíthat, mászkálhat.  A nagyobb reptereken játszósarok is van, etetőszék az alap mindenhol (kivéve Budapesten, ahol a lounge-ban közölték velünk: "De hát mi nem vagyunk családbarát váró").  M kulacsát fel tudjuk tölteni friss vízzel, tud az út előtt friss meleg ételt enni, pici korában pár kolbászt vagy krumplit pedig a termoszában el is vittünk neki az útra.  Magunknak nem, ezt kicsit suttyó dolognak tartanánk, de szerintünk egy kisbabának egy pár falatot elvinni az még belefér.

Ezek voltak a mi szempontjaink, remélhetőleg segített megvilágítani a lehetőségeket és hasznodra válik a saját utazásod tervezésénél.