M még hónapokra volt a születéstől, amikor mi már arról beszélgettünk, hogy miképpen fogunk kirándulni, mennyi helyre fogunk elmenni és milyen nagyszerű lesz minden. Természetesen mindezt nem babakocsival, hanem babahordóval gondoltuk, mégpedig nem is akármilyennel. Dalma találta hosszas keresés után a Minimeis termékét, amire hónapokat vártunk, mire kipróbálhattuk. Ebben az írásban a vele szerzett tapasztalatokat osztjuk meg és próbáljuk bemutatni azoknak, akik gondolkodnak a beszerzésén, hogy teljesebb képet kapjanak.
A múltkori futós babakocsiteszt illetve a kicsibe hajtogatható babakocsiteszt, valamint egy hordozható babaágy tesztje után most valami egészen mást tesztelünk. A Minimeis egy vállra rögzíthető támlás ülés, amiben a baba utazhat, miközben a szülő kezei szabadok maradnak. Jobb-e, mint egy klasszikus mellkason vagy háton hordható babahordó? Más. Más életkorra van és mindjárt ki is térek arra, hogy mi mikor gondoljuk jó ötletnek a használatát. Előtte azonban tisztázzuk az alapokat. A Minimeis, amit kipróbáltunk, a sajátunk. Nem fizettünk érte, mert M keresztszüleitől kaptuk ajándékba, mivel pontosan tudták, hogy mit készülünk vásárolni. Azaz technikailag ugyan nem mi vásároltuk meg, hanem a családban más, de a teszt szempontjából a lényeg, hogy nem kaptuk a gyártótól, sem a forgalmazótól semmit ingyen. Semmilyen anyagi érdekünk nincs egyik irányban sem eltolni az értékelést. Lássuk ennyi bevezető után, hogy mit gondolunk róla?
Kezdjük azzal, hogy a kirándulás nálunk azt jelenti, hogy főleg dimbes-dombos, természetközeli helyre megyünk. Nem fogunk nyakig süppedni a mocsárban, de nem is feltétlenül egy aszfalt úton akarunk egész nap kirándulni. Azaz a babakocsi igazából nem opció, mert a jelenleg két meglévő babakocsink mellé (egyet utazásokhoz használunk, egyet pedig kisbaba korban használtunk a mózeshez), kellene egy harmadik, egy terepre való. Ez nekünk luxus lenne. Egyrészt a babakocsik drágák, másrészt helyünk sincs tárolni ennyit. Harmadrészt (és ez a legfontosabb) a kicsit nagyobb M már nem annyira szívesen ül hosszabb távon a babakocsiban. Szeretne időnként sétálni, faágakat vagy leveleket fogni, vagy csak bóklászni. Nem akarjuk ki-be pakolászni egy babakocsiba, ráadásul a babakocsi sem a legpraktikusabb magához a túrázáshoz, vagy a városnéző sétákhoz.
A következő logikus dolog a babahordozó lenne, amiből kettő van, egyet én szoktam hordani, ez egy Babybjörn, illetve van egy, amit Dalma szokott, ami egy Kahu. Mindkettőnek más előnyei vannak és más helyzetekben ideális a használata. Van bennük azonban egy közös: hat - nyolc hónap után a baba már itt sem annyira szívesen utazik hosszabb távon. Szeretne nézelődni, látni mindent. Igen, ilyenkor meg lehet fordítani, hogy kifele nézzen, vagy ha a hordozó olyan, lehet háton hordani (a Kahu ilyen) sőt, oldalt is lehet hordani. Ezt azonban szuboptimálisnak éreztük, mert a háton hordott baba korlátozottan lát ki, illetve hátizsákot sem lehet többé hordani (például a taktikai táskának hívott pelenkahátit sem). Még az elöl, kifele fordított póz az, ami a legtovább használható szerintünk, de ezt sem lehet túl sokáig csinálni.
A Minimeishez tehát úgy jutottunk el, hogy olyan megoldást kerestünk, ami hat - nyolc hónapos kortól felfele használható, nekünk praktikus, a babának pedig érdekes, kényelmes és vonzó. Ez lett a vállra szerelhető szék, azaz a Minimeis. Lássuk a tényeket először. A Minimeisben csak stabilan ülni tudó babát szabad szállítani, éber állapotban. A babát a súlypontján kívül három heveder tartja. Két tépőzáras egy - egy lábát, illetve van egy mellkaspánt is, amolyan biztonsági öv. Ez elegendő a biztonságos kiránduláshoz, de egy alvó, magatehetetlen babát nem tud biztonságosan a helyén tartani. Mondjuk ez a babahordóban is így van: a kifele fordított hason hordott baba nem biztonságos, illetve egészséges, ha alszik. Befele fordítva persze, aludjon, de kifele fordítva nem jó a kis testének. Ez talán egy fontos különbség a Minimeis és a túrahátizsák-jellegű babahordók között: utóbbiban a gyerek aludhat. Cserébe viszont korlátozottan lát ki, kevéssé érdekes neki az út, valamint limitált, hogy mi mindent lehet hordani a hátiban, hiszen egyszerre csak egy háti lehet rajtunk.
A Minimeis a rutinos használónak egy emberes. Mi még nem tartunk ott, mi ketten rakjuk bele. Aki éppen hordja, a vállára veszi az üres széket, majd a másik segítségével belekerül a baba is. Ebből az is kiderült, hogy nem csak férfiak használhatják, hanem anyukák is.
Mi a Minimeis-t M egy éves születésnapja előtt vettük és kezdtük használni. Első alkalommal Angliában kirándultunk, egy arborétumba mentünk el, ahol lépcsőkön, ösvényeken, ágas-bogas sétányokon teszteltük először. Később használtuk városnézős - kirándulós úton is, sőt, beltéren, egy bevásárlóközpontban is felvettük. Mindez pedig azért volt fontos, mert M egy éves születésnapja után nem sokkal utaztunk San Diegoba, ahol a fő program az állatkert volt. Az állatkert hatalmas, érdekes és egész napos program és úgy terveztük, hogy amikor csak tudjuk, M-met a vállunkon visszük, hogy minél érdekesebbnek találja az utat. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy amióta megvan, egyetlen egy másik családnál láttunk ugyanilyen Minimeis-t, azaz egyáltalán nem mondható elterjedtnek. Annyira nem, hogy rendszeresen kapunk csodálkozó - mosolygó pillantásokat, miközben közlekedünk vele. Picit talán szokatlan is, amikor emberek tátott szájjal nézik. A leggyakoribb, amikor M-re mosolyognak és megjegyzik, hogy milyen jó helye van, vagy látszik, hogy tetszik neki odafent. Mert egyébként tetszik neki, nagyon is. Ez talán a legjobb visszajelzés: M mosolyog, pajkos és nevet, amikor a nyakunkban ül. Ha röviden akarnám lerendezni a tesztet, akkor ennyivel le is tudnám. M mosolyog és láthatóan jól érzi benne magát, tehát a termék jó. De ennél van többet mit írni.
A Minimeis könnyű és félbe hajtogatható. A gyártó ajánlása szerint hat hónapos kortól öt éves korig használható. A gyakorlatban a stabil ülőhelyzet a beugró pont, a kiugró pedig a gyerek súlya lesz. M durván tíz kilós volt amikor elkezdtük használni és be kell valljam, hogy két óra után bizony már nyomta a vállamat. Még nem sikerült kitalálni, hogy esetleg rosszul hordom a széket a vállamon és rossz helyre esik a terhelés, vagy a fizikumom olyan gyenge, hogy nem bírok el 10 kilót két órán át a vállaimon. Sajnos teljesen életszerű, hogy az erőnlétem legyen a szűk keresztmetszet. Mindenesetre most, mikor ezt írom, M 12 kilós és könnyebb nem lesz már.
A csomagban érkezik hozzá egy zsák, amibe összehajtva bele lehet tenni. A csomagtartóban ebben szoktuk tartani, arra pont jó, hogy ne koszolódjon össze, de amúgy másra nem. Használaton kívül vagy önmagában lehet hordozni egy vállon átvetett hevederrel, vagy egy külön megvásárolható hátizsákba lehet beletenni. Mindkét verzió kényelmes, de csak ezért a hátit nem érdemes megvenni. Teljesen jól tudja az ember az oldalán átvetve hordani a félbehajtott Minimeist, olyan, mint egy kisebb női táska. A hátizsákot mi megvettük, de nem azért, hogy benne hordjuk, hanem taktikai táskának vettük.
Hadd fejtsem ezt ki. Mivel ez a hordozó a vállra kerül, nem lehet vele hátizsákot hordani. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy NFL (National Football League - amerikai foci) játékos a vállára veszi a védőfelszerelést. Ebbe tulajdonképpen alulról kell belebújni, a vállakon ül és a mellkas felső részét elfoglalják a pántok és hevederek, amivel hozzám van rögzítve. Ehhez hátizsákot már nem lehet felvenni. Ez felveti a kérdést, hogy miképp viszem akkor magammal a taktikai táskánkat? Ebben van ugye a pelenka, tartalék ruha, inni- és ennivaló, játékok, törlőkendő, miegymás. Ha két emberesre tervezzük a kirándulást, akkor nem gond: egyiken a gyerek, másikon a táska. De egy emberesen is jó volna boldogulni. Ehhez van a Minimeis hátizsák, ami egyszerűen remek. A kialakítása révén a mellkason hordott Minimeis alá passzol a hátra, mint egy kissé lecsúsztatott hátizsák. Belefér az összehajtott hordozó is, de akkor más már nem, így mi taktikai táskának használjuk. A nyitóképen látható rajtam a hordozó és a hátizsák is, de itt van elölnézetből is:
A táskának három nagyobb rekesze van és nem csak hordani lehet a Minimeis alatt, de egy kézzel előre forgatható, miközben rajtam van. A zsebei ilyenkor pont úgy esnek, hogy könnyen nyithatóak és lehet bennük turkálni, elő tudok venni egy játékot, egy kendőt, vagy ennivalót. Majd egy mozdulattal vissza tudom forgatni, visszacsatolni a hevedert és hordani tovább. Teljesen alkalmas egyszereplős viseletre, nincs szükség valakire, hogy le- vagy fel tudjam venni, esetleg kivenni belőle bármit.
Fontos megemlíteni azt, hogy télen mi a Minimeis-t nem használjuk. Pontosabban hideg időben nem használjuk. Lehetne, de mégsem. Mint a fenti képeken látható, San Diegoban októberben is meleg volt, illetve a többi kép is kellemes őszies, de még napos időben készült, amikor M-nek nem volt szüksége túl sok réteg ruhára. Elvileg semmi akadálya, hogy több réteg ruha legyen rajta akár még egy vastag kabáttal, de amikor hideg van, akkor mozdulatlanul ülve bárhány rétegben is fázna. Mivel maga a hordozó könnyű, nincs benne sok anyag, nem szigetelt, nem lehet összehasonlítani azzal, amikor egy babakocsiban ül. A babakocsiban egy vastagabb, masszívabb háttámla van, sőt, akár egy bélelt zsák is lehet ott, amiben utazik, ami minden oldalról melegíti. Egy babakocsiban nem akkora nagy dolog egy - két órát üldögélnie. Ezzel szemben a vállamon biztosan fázna, így nem erőltetjük. Egy babakocsiban, ha nincs is téli zsák, akkor is be lehet takarni egy takaróval vagy pokróccal - ebben a vállon lévő hordozóban szerintünk ezt praktikusan nem lehet megcsinálni. Vagy leesne, vagy ledobná, vagy valahol nem tudnánk jól belecsavarni és fázna.
Mire ideális szerintünk a használata? Mi akkor szeretjük használni, ha valahova gyorsan, hatékonyan akarunk eljutni és nem akarunk babakocsival bajlódni. Egy kirándulás ebbe még belefér, ha tudunk másfél - két óránként egy kiadós szünetet tartani. Ha ilyenkor cserélni tudunk, vagy M egy kicsit sétál, az jót tesz a megfáradt vállaknak. De egy öt - hat órás túrára nem ezzel indulnánk neki, az biztos. Egy séta a környéken, egy városnézés, beugrani valahova valamit elintézni, elvinni a babát vásárolni - olyan dolgokra ideális szerintünk, ahol fontos, hogy a két kéz szabad legyen, nem tudunk, vagy nem akarunk babakocsival bíbelődni, vagy túl sokáig tartana. Esetleg ha a baba tudna ugyan annyit sétálni, de nincs idő lassan menni, vagy meg - meg állni minden sarkon egy levelet nézegetni, vagy kirakatokat bámulni. A gyors és hatékony közlekedéshez szerintünk nagyszerű és hamarabb bele tudjuk rakni M-met, mint egy babakocsiba.
Milyen tartozékok vannak? A külön vásárolható hátizsákot már írtam. Nekünk bejött, praktikus volt és örülünk, hogy megvettük. Kapható egy elöl hordható kis autóstáska-szerű zsákocska. Nekünk ez nincs és nem is értjük, hogy mi lenne az ideális felhasználása ennek. Lehet övön is hordani, átvetni a vállon (amikor nincs rajtad a Minimeis), de nekünk nem keltette fel az érdeklődésünket. Lehet külön venni hozzá napárnyékolót. Ez egy hasonló szerkezet, mint maga a hordozó, hozzá lehet erősíteni és egy kis tetőt képez a baba feje felett, állandó árnyékot tartva neki. Praktikusnak tűnik, de ezt sem vettük meg egyelőre. Ha olyan nagyon nagyon süt a nap, akkor várhatóan amúgy sem akarok a lányom 11 kilója alatt egy hordozóban izzadni, tehát felesleges a napvédő részt megvenni. Ha pedig annyira nem süt a nap, akkor elegendő egy babáknak való kalap, ami szintén védi a naptól. Mi egyelőre így gondoljuk, de lehet, hogy a következő nyáron meggondoljuk magunkat.
Nem külön tartozék, hanem a hordozóval együtt érkezik egy tükör. Egészen pontosan egy kör alakú fémlap, ami hozzá van rögzítve az elülső részhez. Kis tokja van, hogy ne lifegjen jobbra-balra. Ezt lehet tükörként használni, megnézni, hogy van a baba a fejünk felett. Rendkívül praktikus, ha csak egy pillantást akarok vetni rá, hogy minden rendben van-e. Ha épp nem köti le semmi M figyelmét, akkor egy darabig lehet kukucskálósat játszani: amikor észreveszi, hogy figyeled, majd elkapod a tekinteted, mindig nagy kacagásban szokott kitörni. A tükör segít ebben a játékban.
Amióta mi megvettük, lehet cipőt is kapni hozzá a gyerekeknek. Ez nekünk új, még nem volt ilyen, amikor mi vásároltuk, így erről nem tudok nyilatkozni. Csak azért, mert Minimeis cipő, nem biztos, hogy rohannék megvenni. Ki kellene próbálni, hogy M-nek kényelmes-e, szereti-e. De ezt bármilyen más cipővel is megtehetem. Elvileg a cipő kialakítása olyan, hogy segít az egyensúlyozásban, illetve annak megtartásában, de gondolom nem ez az egyetlen cipő, amiről ez elmondható.
Mire kell vigyázni a használatkor? Az gondolom nyilvánvaló, hogy alacsonyan belógó ágak, ajtókeretek problémát jelentenek. Sosem szabad elfelejteni, hogy egy baba feje fog beleütközni az amúgy magasan levő akadályokba. Ez megszokható. Eleinte rogyasztott térddel mentem át ajtókon, beltéren lámpák alatt, de idővel az ember megtanulja az új dimenzióit kezelni. Vigyázni kell továbbá az egyensúlyra: egy babával a nyakamban máshol van a súlypont. Nem fogsz ezzel a nyakadban lehajolni cipőt bekötni például, de egy hirtelen mozdulatot vagy fordulatot is hamar meg lehet bánni. Mindezen túlmenően a legváratlanabb pillanatokban fogja valaki a fejemet ütlegelni, esetleg valamit rácsöpögtetni vagy morzsálni, a szemüveggel való játékról nem is beszélve.
Ajánlanánk-e mindezek után a Minimeis-t? A mi élethelyzetünkben nekünk hasznos, mi jónak gondoljuk és jó időben sokat is használjuk. Praktikusnak tartjuk, és ami a legfontosabb: M boldog benne. Élvezi, hogy mindent láthat, lényegében 360 fokban körbe tud nézni. Tetszik neki, hogy mindenkire lefele nézhet, tetszik neki a sok mosolygós arc, aki megcsodálja. Szeret benne ülni. Lehet, hogy butaság, de úgy gondolom, a nyakba ültetett babával városnézés vagy kirándulás közelebb hoz minket, mintha csak tolnám a babakocsiban. Minőségi időnek érzem, kapcsolatépítésnek a lányommal. Remélem, hogy neki is jobb élmény a szülei nyakában nézelődni, mint a babakocsiban gubbasztani. Időről időre keresi a szemkontaktust vagy a tükörben, vagy konkrétan előrehajolva megpróbál a szemembe nézni, bohóckodik, játszik. Nekünk ez pozitív visszajelzés, ami alapján jó döntésnek tartjuk, hogy megvettük. Azaz, megkaptuk M keresztszüleitől. Köszönjük nekik!
