Már több korábbi bejegyzésben írtam arról, hogy milyen előnyöket jelenthet, ha valakinek státusza van bármelyik légitársaságnál vagy szövetségnél. Érintőlegesen szó volt a témáról a reptéri lounge-ba való bejutás kapcsán, szóba került, amikor a mérföldek vagy pontok felhasználásáról írtam, vagy amikor az ezzel kapcsolatos lehúzás volt a blog témája. De akkor is felmerült a téma, amikor arról írtunk, hogy járattörlés esetén hogyan lehet ingyenes extra mérföldekhez jutni, ami segít a státusz elérésében vagy megtartásában. Ez mind remek, de tulajdonképpen egyik sem olyan dolog, ami konkrét költségcsökkentés lenne, vagy azt eredményezne. Szinte minden esetben arról van szó, hogy valami, ami egyébként sok pénzbe kerül, hogyan lehet kicsit olcsóbb, hogy ne annyi pénzbe kerüljön (hanem kevesebbe). De lehet vajon konkrét anyagi előny abból, ha valaki bír azzal a bizonyos státusszal? Lássunk egy példát erre!
Nulladik gondolatként érdemes leszögezni, hogy továbbra sem az az üzenet, hogy igen, most azonnal rohanj státuszt szerezni, mert emiatt meg fogja érni. Pusztán annyi az üzenet, hogy vannak forintosítható és kevésbé forintosítható előnyök és mindezeket érdemes mérlegelni, ha valaki úgy dönt: belevág. Nézzük meg egy konkrét példán át, hogy milyen számokkal érdemes kalkulálni?
Történt, hogy kitaláltuk, hogy szeretnénk egy transzatlanti útra elmenni. Most, hogy megszületett M kistestvére, L, számítottunk arra, hogy kicsit zaklatottabb és embert próbálóbb időszak elé nézünk. És amúgy tényleg. Mivel pedig az olcsó repjegyeket előre kell tervezni, még L születése előtt össze is raktuk ezeket a terveket. Utána már se energiánk, se kapacitásunk nem is lett volna rá. Az útiterv nagy vonalakban egy floridai kirándulás, aminek egy eleme, hogy el kell jutnunk majd Key West-ről Orlandóba. Ez autóval is megjárható, durván nyolc óra vezetés, szóval nem a világ vége, de egy akkor több, mint három éves, valamint egy nagyjából fél éves gyerekkel nem gondoltuk, hogy ezt le kellene vezetnünk. Szeretek vezetni és szívesen le is vezettem volna, de a gyerekek miatt nem praktikus. Maradt tehát a repülés.
Eredetileg egy amolyan fapados-jellegű légitársaságnál foglaltam, ahol van közvetlen Key West (EYW) - Orlando (MCO) járat és durván másfél óra az egész út. A menetrend kora délután volt, tehát logisztikailag kevés kihívást jelentő időpontban. Le is foglaltam, ki is fizettem. De Murphy figyelt és nyilván törölték azt a járatot pár héttel később és az este nyolc órásra raktak át minket, ami nem megfelelő. A gyerekek már alszanak akkor, nem akarunk akkor még a reptérről az autókölcsönzőhöz bumlizni, majd a szállodába. A jegy ugyan nem volt flexibilis, azaz nem visszatéríthető az ára, de mivel nem mi töröltük a járatot, így elálhattunk az utazástól. Kellett viszont más helyette és találtam is: egy American Airlines járatot, Miami átszállással. Gondolkodtunk rajta sokat, hogy az átszállás gond-e, de végül arra jutottunk, hogy nem. Az időpont napon belül megfelelő, van több járat aznap, tehát ha lekéssük is a csatlakozást, megyünk a következő géppel és még mindig csak késő délután lesz, mire odaérnénk, nem pedig este. Le is foglaltam.
Be kell vallani, az amerikai belföldi repülés kívül esik a komfortzónánkon. Nincs benne rutinunk, mint az kiderült a San Diego-i repülésünknél is. Az egyik dolog, ami elbizonytalanított, az a választható kategóriák, amelyekben a jegyeket árulják. Álljunk meg itt egy percre.
Az gondolom, nem újdonság, hogy a repjegyeket nem mindenki ugyanannyiért vásárolja. Lehet, hogy a gépen melletted ülő utas feleannyit fizetett, mint te, de lehet, hogy duplaannyit. Miért lehet ez? Ez egy rendkívül komplex kérdés és anélkül, hogy belemennék, a lényege az, hogy a légitársaság igyekszik mindenkitől a lehető legtöbb pénzt elkérni ugyanazért a szolgáltatásért. A jegyek ára dinamikusan tud változni sok szempont szerint. De ha az utas tudatos és nem hajlandó túl drágán megvenni a jegyet, a légitársaság akkor is tud trükközni: nem ugyanazt a szolgáltatást adja el két embernek ugyanazon a gépen, azaz jogosan kérhet az egyiktől több pénzt, mint a másiktól. Nem csak arra kell gondolni, hogy egy üzleti utas többet fizetett a gép elején, hanem két egymás melletti turista is fizethetett eltérő árat, más - más szolgáltatásért.
Ilyen szolgáltatás lehet, hogy van-e feladott csomag a jegyében vagy sem, hogy választhatott-e "ingyen" ülőhelyet magának vagy sem, hogy a beszállás elején került-e sorra, vagy csak az utolsók között szállhatott-e be, illetve az is, hogy mennyire flexibilis a jegy, amit az illető vásárolt. Ha meggondolja és mégsem akar utazni, visszakapja-e a pénzét vagy sem, illetve ha akar utazni, de nem az eredeti járaton, akkor átrakhatja-e a jegyét másikra vagy sem, illetve ezért mennyit kell fizetnie.
Csupa olyan korlátozás, amivel a legtöbb utas együtt tud élni, s ezért az olcsóbb repjegy is megteszi neki. A mi példánkban a floridai jegyeket az alábbi kategóriákban kínálta az American Airlines (AA) megvételre:
Basic Economy (kb a mezítlábas jegy), Main, Main Plus, Main Select. Tehát ugyanazt a széket ugyanazon a gépen, ugyanazon célállomások között négy különböző áron tudtam megvenni. Mi volt a különbség?
Amit tehát kapunk itt, az alap csomaghoz képest, az egy választható ülés (de nem választhatom bármelyik ülést, mert a jobbakért még mindig fizetnem kell extra díjat), illetve némi flexibilitás a visszatérítést illetően, ha mégsem akarnék utazni.
Mit kapunk Main Plus áron - kb 77 ezer forintért, illetve Main Select áron, durván 80 ezer forintért:
A harmadik csomagban már bármilyen széket választhatok és hamarabb szállhatok be - de ennyi. Látható, hogy a legdrágább csomagban a flexibilitás a kulcs, azaz ha utazás előtt meggondolom magam és elállok az utazástól, akkor semmi gond, visszakapom a pénzem. Igaz, a feladott csomag újra kikerült az extrák közül, szemben a Main Plus csomaggal.
Ezek tehát az opciók és ez az a pont, ahol kezdenek a dolgok bonyolódni. A fenti extra dolgoknak mind külön ára van egyik - másik csomagban, érdemes tudni, konkrétan mik ezek az árak, hogy az utas informált döntést tudjon hozni. Nyilván a légitársaság mindent megtesz, hogy nehezebb legyen kiszámolni, melyik éri meg jobban. Venni egy magasabb szolgáltatási csomagot, vagy megvenni a legolcsóbbat és kifizetni az extrákat külön - külön? Számoljuk ki!
Az egyszerűség kedvéért forintban számolva tehát a legolcsóbb jegy durván 47 ezer forint, míg a csomagos - helyválasztós csomag 77ezer forint. Mennyi egy helyet kiválasztani és mennyi egy csomag? A csomag az egyszerűbb, bár nyilván függ attól, honnan hova utazik az ember. Országonként változnak az árak, de ehhez a példához egy feladott csomag $40, azaz kb 15 ezer forint. 47 + 15 = 62, még tehát jók vagyunk. Mi a helyzet az üléssel?
Ha az ember megelégszik bármivel, csak legyen ablak mellett / folyosó mellett, akkor már $10 is elegendő egy ülőhely garantálásához. Ha azonban szeretne a gépen belül előrébb ülni, az már akár $27 amerikai zöldhasúba is kerülhet. Ha pedig extra lábhelyet akar magának, akkor sortól függően $36 is lehet ennek az ára. Forintra lefordítva, ha extra lábteret akarok, akkor az további kb 13 ezer forint, ha megelégszem kis lábtérrel, de nem akarok hátul ülni, akkor az ár megáll 10 ezer forintnál. Akarjunk nagy lábteret, akkor 47 + 15 + 13 = 75ezer forint. Tulajdonképpen majdhogynem ugyanannyi, mintha megvenném a csomagban árult verziót: 75 vs 77 ezer magyar forint. Igaz, a magamnak összetákolt verzióban se visszatérítés, se flexibilitás, a csomagban kétezer forinttal drágább repjegy viszont módosítható és voucherben visszajár az ára, amit levásárolhatok. Valamint ne feledjük, hogy ezen a konkrét példán átszállásos repjegyet néztem, azaz az ülést kétszer kell lefoglalnom és kifizetnem. Egyszer az első járaton, egyszer a másodikon. Tehát mindent összeadva nem lesz olcsóbb magamnak összevásárolnom az extra dolgokat.
Ezek tehát azok a szolgáltatások, amelyek miatt egy repjegy kevesebbe vagy többe kerülhet, mint a melletted ülő utas repjegye, ugyanazon a gépen, ugyanazon útra.
Na akkor végre rátérhetünk arra: mit számít a státusz? Megéri-e?
Visszakanyarodva a konkrét példára. Hosszan gondolkoztam, melyik csomagot vegyem meg és végül a legolcsóbb mellett döntöttem. Lássuk miért, hátha segít neked a lenti érvelés!
A legolcsóbb csomagban pénzért lehet feladott csomagot venni és nekünk bizony lesz feladott csomagunk - legalább három. Igenám, de mivel az American Airlines (AA) tagja egy légiszövetségnek (oneworld), amelyben nekünk van státuszunk (a British Airways repülések után), amit pedig az AA is elismer, nekünk fejenként két feladott csomag ingyen van. Azaz a két felnőtt és egy gyerek jegy után összesen hat feladott ingyen csomagra vagyunk jogosultak a legolcsóbb jegykategóriában is. Ha három feladott csomagot számolok, akkor ez 3 x $40 eddig, amit nem kell kifizetni.
A legolcsóbb csomagban pénzért lehet ülőhelyet választani. Igenám, de a státusszal rendelkezők ingyen választhatnak széket, akár egy nagy lábteres széket is. Ez azt jelenti, hogy a mi utunkon nem kell kifizetnünk 3 x $60 + $36 + $34 + $37 amerikai dollárt, összesen $287 dollár spórolás csak az üléseken. Ez eddig $407 olyan dollár, amit nem kell kifizetni, forintban durván százötvenezer forint megtakarítás.
A fenti képeken az első, illetve a második szakaszra vonatkoznak az árak az ülésfoglaláshoz, tehát a teljes útra ezek összeadódnának - méghozzá fejenként.
A beszállás a legolcsóbb jeggyel a sor végén történik, de mi egyrészt státusszal bírunk, másrészt L hat hónapos lesz, tehát kisbabával a legelején fogunk tudni beszállni a gépbe. Tehát ez a korlátozás ránk nem érvényes. A flexibilitás pedig azért nem probléma, mert ez a repülés egy hosszabb nyaralás egyetlen mozzanata. Az egyetlen ok, ami miatt ne akarnánk repülni, az az, ha már eleve el se indultunk, pl betegség miatt - amire pedig az utasbiztosításunk téríti a költségeket amúgy is.
Arra jutottam tehát, hogy semmi értelme kifizetni a drágább repjegyet, mert azok az extra szolgáltatások, amik miatt az drágább, nekünk amúgy is ingyen járnak. A valós megtakarítás tehát durván száz - százötvenezer forint, ennyit nem kell kifizetnünk azért, mert rendelkezünk státusszal.
Mint az ezek után látható, továbbra sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy megéri státuszt szerezni egy légitársaság programjában. De ha már van, akkor ne felejtkezzünk el azokról a forintosítható előnyökről, amelyeket ki tudunk használni. A komplexitáson nem segít, sőt, előre kiszámolni sem trivilális, hogy meg fogja-e érni anyagilag a státusz. A válasz erre a kérdésre leginkább sok-sok becslés és egy excel táblázat. Ne feletjsük azonban, hogy amennyiben törzsutas-programba hajtanánk a fejünket, úgy lényegében az adott légiszövetséghez láncoljuk magunkat a következő pár évre. Ezért is kifejezetten nehéz megbecsülni, hogy biztosan jól járunk-e anyagilag, mivel könnyen lehet, hogy egy jövőbeli utat valaki más sokkal olcsóbban repül, mint az a társaság, akihez hűségesek akartunk maradni. Ez pedig minimum bosszantó.
Ebben a konkrét példában az eredeti repjegy (a fapados jellegű, de közvetlen) $465 amerikai dollárba került négyünknek, amiben még nem volt benne a csomag. A törlés után az AA-nál újrafoglalt, státuszunkat kihasználó foglalás $376 dollár volt, amiben már a nagy lábterű ülések és a feladott csomagok is benne vannak. Igaz, nem közvetlen a járat, míg az eredeti az volt. Ezt mondjuk különösebben nem bánjuk, ilyen esetekre is fel vagyunk készülve. Ez most tehát jól sült el, de nem lehetett ezt előre tervezni. Nem tudnám őszintén azt mondani, hogy három éve, amikor a státusz megszerzésére gyúrtam, akkor ez járt a fejemben, hogy majd egyszer ezt az összeget fogom megtakarítani. Nem, ez most egy kellemes adalék és javít a számokon, jobban kijön a matek, de nem volt és nem is lehetett ez akkoriban egy őszinte cél.
