Ha repülésre kerül a sor, szerencsére nem vagyunk egyformák. A legtöbb rutinos utazónak megvan a kedvenc helye, ahova preferáltan ülni szeretne. Vannak, akik még fizetni is hajlandóak ezért és a légitársaságok tudják ezt, ezért is kérnek pénzt érte. Vannak, akik magasról tesznek rá, hol ülnek. Vagy mert sokat utaznak és nem tud a repülés már újat mutatni nekik, vagy mert pár óra az egész, bárhol elülnek egy könyvvel, vagy mert filmet is bármelyik székben tudnak nézni. Van, aki ablak mellett akar ülni, mert ki akar nézni, van, aki folyosó mellett, hogy könnyen tudjon felállni. Bármilyen rutinos utazó vagy is, valószínűleg megváltoznak a prioritásaid, amint a babáddal kezdesz el utazni. Van légitársaság, aki segít is ebben, néhányan ingyenesen lehetővé teszik az ülőhelyválasztást, néhányan pedig fenntartanak olyan üléseket, amelyeket csak kisbabával lehet választani. Ezekről már mind írtam korábban, például a fedélzeti mózesről, amit mi is kipróbáltunk M első transzatlanti útján. A legutóbbi utunkon sikerült olyan képernyőfotókat csinálnom a foglalási folyamat során, ami segíti megérteni a logikát és a korlátokat amögött, hogy miért válnak bizonyos helyek foglalttá hirtelen, ha babával utazol. Nézzünk a színfalak mögé és hadd mutassam be, mi a mi preferált gyakorlatunk, hogy ezek alapján te is kialakíthasd a saját preferenciádat - ha még nincs.
Mielőtt belekezdek, ha már a preferenciákról van szó, megosztanám a mi preferenciánkat. Folyosó mellett, bal oldalon, minél előrébb, de nem közvetlenül az economy első sorában, ahol a függöny az arcunkba lóg. Miért itt? A babával való utazásnál szükségem van arra, hogy bármikor fel tudjak ugrani, ha a fejünk felett lévő táskából kell valami: egy játék, ennivaló, könyv - bármi. Miért a gép bal oldalán? Azért, mert ha M a kezemben utazik, akkor mivel jobb kezes vagyok, a bal karomon fekszik és a jobb kezemmel tudom etetni, vagy könyvet tartani amíg olvasok neki. Ha viszont a feje a bal karomon fekszik, akkor ha a folyosótól jobbra ülnék, akkor a folyosón mászkáló emberek M fejébe ütköznének elhaladtukban, a táskájukkal megüthetnék a fejét. Ha a folyosótól balra, a gép bal oldalán ülök, akkor a feje befele néz, az emberek legfeljebb a lábába ütközhetnek bele. Miért minél előrébb? Azért, hogy hamarabb tudjunk leszállni az út végén, ne kelljen sokáig a babával várakozni a szöttyögő utastársakra. Ez tehát a mi preferenciánk. És most nézzük, hogy hol szabad babával ülni?
Vannak a triviális korlátozások és vannak a kevésbé triviális korlátozások - kezdjük az előbbivel. Sajnos kisbabával vészkijárati sorba nem lehet ülni. Hovatovább vészkijárati sorba 18 év alatti, illetve angolul nem tudó ember sem ülhet, bár nem mindenhol veszik komolyan a szabályokat. Nem ülhet ott továbbá idős vagy segítségre szoruló utas sem. Ezek mögött egyszerű ok van. A vészkijárati sorokban a személyzet utasítására és jelzésére az utasoknak kell kinyitni a vészkijárati ajtót és elsőként elhagyni a fedélzetet. Itt tehát nem ülhet senki, aki nem tud angolul, mert a repülésben a hivatalos nyelv az angol, tehát a legtöbb utasítást a kapitánytól a személyzet is angolul kapja. Ez nem azt jelenti, hogy más nyelven egyetlen szó sem hangzik el, de rendkívül fontos, hogy a hangrögzítőn nyoma legyen, hogy az utasításokat a pilótafülkéből a szabályokat betartva, a protokoll szerint adták ki. Ez a bizonyos hangrögzítő a CVR (Cockpit Voice Recorder), ami a repülőgépek két fekete dobozából az egyik. A másik az FDR (Flight Data Recorder), ami a repülési paramétereket rögzíti utólagos elemzésre. Szívből kívánom, hogy soha senkinek ne kelljen ezekkel a foglamakkal közelebbről megismerkednie, vagy kapcsolatba kerülnie. Mindenesetre a repülésben vannak protokollok, amelyek szerint kell eljárni adott esetben. Az egyik ilyen adott eset, amikor a személyzet utasítását kell követni, például kényszerleszállás esetén. A pillanat hevében - a zavart elkerülendő - az ilyenkor kiadott utasítások rövidek, tömörek és egyszerűek, amit a személyzet ráadásul sokszor és hangosan elismétel. Nincs mindig idő több nyelven kerek egész mondatokban megfogalmazni a dolgokat. Egy nyelv és tőmondatok a jellemző ilyenkor.
Ez tehát az ok az angolul tudás mögött, a fizikai képességet pedig gondolom, nem kell sokat magyarázni. Egy idős nyugdíjas nem feltétlenül tudja gyorsan és határozottan lekapni a belső borítást, kiszedni az ajtót a megfelelő karokat meghúzva, majd kidobni az ajtót. Nyilvánvaló, hogy ehhez egy lehetőséghez képest ereje teljében lévő ember kell, akár férfi, akár nő, de gyerek és idős nem játszik.
A fentiek a repülés két kritikus szakaszára vonatkoznak: a fel- és leszállás idejére, mert fent a levegőben senki nem fog semmilyen ajtót kinyitni, hiszen képtelenség. A repülés közbenső, általában hosszabb szakaszában tehát nem releváns, hogy a vészkijáratnál ki ül, releváns viszont az utasok eloszlása. Utazómagasságon, éppen azért, mert senki nem fog kiszállni, a kritikus az utasok helye az oxigénmaszkokhoz képest.
Remélhetőleg csak filmekben láttál olyan helyzetet, amikor a repülés közben hirtelen leesnek az oxigénmaszkok az ülésekhez és az utasok idegesen kapkodva próbálják az arcukra illeszteni azt. A mai kereskedelmi repülés esetében az utasszállítók utazómagassága jellemzően harminc- és negyvenezer láb közé esik. Bizony, nem csak a nyelve, de a mértékegysége a repülésnek is angolszász. Néha ennél alacsonyabban repülnek, például egy Budapest - Bécs úton nincs nagyon lehetőség túl magasra emelkedni, néha viszont ennél akár páz ezer lábbal magasabban is. Európai szemmel talán le lehet rendezni annyival, hogy a repülőgépek durván tízezer méter, azaz 10 km körüli magasságokban repkednek a tengerszint felett. Mitől függ a magasság, miért ekkora, miért nem kisebb, vagy magasabb?
A magassággal fordítottan arányos a levegő sűrűsége: minél közelebb vagyunk a földfelszínhez (minél kisebb a magasság) annál sűrűbb, és fordítva: minél magasabban vagyunk, annál ritkább. Mivel a ritkább levegőben a légellenállás is kisebb, a zajhatás a földfelszínen is kisebb, ha magasabban repül a gép, ezért logikus döntés minél magasabban repülni. Kisebb ellenállás, kevesebb üzemanyag kell ugyanakkora táv repülésekor. Igen, de a levegőre azért szükség van. Ha nincs oxigén, nem tud végbemenni az üzemanyag égése a hajtóműben, hiszen az égéshez oxigénre van szükség. Továbbá túl ritka levegőben nem tud érvényesülni a nyomáskülönbség sem a szárny alatti és feletti térben, azaz nem lenne felhajtóerő sem, ami a gépet fent tartsa. Kell tehát levegő, azaz nem lehet bármilyen magasan repülni a fizikai korlátok miatt.
A valóság komplexebb ennél, de én sem pilóta, sem fizikus nem vagyok, én megelégszem ennyivel is. Visszatérve a konkrét kérdésre, az ülésekre és az oxigénmaszkokra: ilyen magasságban az emberi szervezet nem tud életben maradni segítség nélkül. A hőmérséklet messze nulla fok alatt van (akár mínusz ötven fok is lehet), az oxigén pedig messze nem elegendő ahhoz, hogy lélegezni tudjunk. Itt jön a képbe az oxigénmaszk, amik - mint a repülés elején mindig elmondják nekünk - a fejünk fölül esik le automatikusan, amennyiben a nyomás a fedélzeten hirtelen leesik. Remek dolog.
Van tehát egymás mellett három szék, tartozik hozzá három maszk. Mi lesz az ölemben utazó babával, hogy fog maszkoz jutni? Reménykedjek, hogy nem ül senki mellettem és marad egy maszk neki is? Ezen a ponton van jelentősége a nem triviális ültetési korlátoknak. Nyilvánvalóan kell egy negyedik maszk és gondolom az is egyértelmű, hogy nincs minden sorban egy negyedik maszk. Van előírás rá, hogy mekkora gépen mennyi extra maszknak kell lennie és ezeknek lehetőleg egyenletesen kell elhelyezkednie a fedélzeten. Azaz, magyarul mondva: vannak sorok ahol négy maszk van és vannak ahol nincs, csak három.
Természetesen ezek a sorok számunkra ismeretlenek, nincs sehol kiírva, hogy ebben a sorban négy maszk van. Sőt, tekintettel a repüléstől félő utasokra, a szükségesnél gyakrabban meg sem akarja említeni senki azt a szót, hogy oxigénmaszk. Honnan tudjuk akkor, hogy melyik sorban van extra, kisgyerek által is használható maszk?
A rendszer tudja helyettünk és nem is köti az orrunkra. Egyszerűen nem enged oda ülni kisbabával, ahol ne lenne elegendő maszk a fedélzeten. Hadd mutassak egy példát erre. Igazából egyet már mutattam, a British Airways fedélzetén hibaüzenet fogad az ülésválasztásnál, de maga az üzenet megvezet, nem árulja el a valódi okot. Most szeretnék egy Lufthansa példát mutatni.
Mint írtam róla korábban, volt egy fillérb... akarom mondani spórolós utunk, ahol igyekeztem minimális anyagi ráfordítás mellett maximális "hozamot" elérni. Még azon az áron is, hogy Dalma külön foglaláson kellett utazzon, mivel a négy szakaszból egy neki business class volt, miközben M és én meghúztuk magunkat a gép hátuljában economy-n. Volt tehát egy foglalás amin egy felnőtt utazott és volt egy második, amint egy felnőtt és egy ölben utazó baba volt. Amikor az egyik közös, tehát mindkettőnk számára economy szakaszra foglaltam a helyet, igyekeztem magunkat egymás mellé ültetni. Ehhez két böngésző kellett, mindegyikben egy foglalás volt megnyitva, hogy azonnal tudjak az egymás melletti helyekre lecsapni. Ez így nézett ki:
Mi látszik a képen? Először is: ez a Budapest - München szakasz és mindkét böngészöben a turista (economy) osztály elejét látjuk. Szürke háttérrel fehér X jelzi a nem választható helyeket, zöld négyzet a választható helyeket, és sárga négyzetben pici kék emberke az aktuálisan kiválasztott helyet. Bal oldalon van Dalma a saját foglalásával, jobb oldalon vagyok én és M a mi foglalásunkkal. Ezen a ponton egymás mellett ülünk, Dalma a 6E széken, mi ketten M-mel pedig a 6D széken ülünk. Nyilván egymás foglaltsági térképein a másikunk helye szürke, nem választható, hiszen ott ül a másikunk. Az érdekességek akkor tűnnek fel, ha elkezdünk nézelődni a még választható helyek után.
Azonnal feltűnik, hogy Dalma, az egyetlen felnőttet tartalmazó foglaláson mennyivel több zöld (=szabad) széket lát a térképen, mint én a kisgyermeket is tartalmazó foglalásomon. Kezdetnek például Dalma ülhetne a 6F székre is a mi sorunkban, neki ez egy szabad szék, de nekem nem szabad szék. Azaz egy szem felnőttként ő ülhetne a 6F-re, de én kisbabával már nem, nekem azt az ülést foglaltnak mutatja. Pedig látszik, hogy szabad, hiszen egy felnőttet be lehetne oda ültetni. Már innen gyanítható, hogy az infrastruktúra van emögött.
További székeket is látunk, ami kisgyermekesként nem választható: az ötödik és hatodik sorban a középső székek (5B, 6B) szintén foglaltak a kisgyermekes utazó számára, de szabadok az egyedül utazó felnőtt számára. Nyilvánvalóan arról lehet szó, hogy vagy már ül abban a sorban egy baba (az A vagy C székeken), tehát második baba már nem ülhet oda, mert négy maszk még van, de öt nincs, vagy pedig arról, hogy már negyedik maszk sincsen ezekben a sorokban, tehát itt három széken csak három ember ülhet, negyedik nem. Azaz ölben utazó kisbabával ide nem lehet beülni.
Miért kritikus ez? Amennyiben bekövetkezne a nyomáscsökkenés, természetesen leesnek a plafonból a maszkok és lehet kapkodni értük, Mennyi idő van erre? Oxigén hiányában az agyunk nem sokáig képes funkcionálni, rendkívül hamar a kezdeti eufórikus állapot átvált fejfájásba, álmosságba, majd eszméletvesztésbe - ájulásba. Ha ez az állapot sokáig fennáll, akkor a következő stádium az agykárosodás, majd a halál. Létfontosságú tehát, hogy hamar kell oxigénhez jutni, mert ha hamar nem sikerül, akkor később ájultan már biztonsan nem fog menni. Az idő, ami rendelkezésre áll, másodpercekben mérhető és sok dologtól függ, leginkább a pillanatnyi magasságtól. Általában azt szokták mondani, hogy harmincötezer láb körül fél, esetleg legfeljebb egy perc áll rendelkezésre, hogy az oxigénmaszkot megfelelően elhelyezzük az arcunkon, utána már nem leszünk eszméletünknél. A legtöbb utasszállító e körül a magasság körül szokott repülni. Kulcsfontosságú tehát, hogy ilyen helyzetben magabiztosan cselekedjünk - ha ne adj Isten ide jutunk, akkor jó esetben is csak kétszer próbálkozhatunk.
Felmerülhet esetleg, hogy mennyi időre elegendő oxigén van a fedélzeten? Elsőként érdemes azt tudni, hogy a fedélzeten a tartályokban nem mindig oxigén van - túl nehéz lenne annyi oxigént szállítani, nem lenne gazdaságos. A tartályokban gyakran valójában olyan kémiai anyagok keveréke van, amelyekből reakció hatására oxigén keletkezik, ezt fogja belélegezni az utas. Vegyész sem vagyok, így ennél többet erről sem tudok. De utasbeszámolók alapján égett szagot lehet érezni, amikor a maszkok megjelennek - ilyenkor készül az oxigén. A kérdés viszont maradt: mennyi időre elengendő? Pár percre elegendő. Annyi időre kell csak elengendőnek lennie, ameddig a pilóták biztonságos magasságba ereszkednek a géppel, ahol már maszk nélkül is lehet lélegezni. Ez tipikusan tízezer láb, azaz nagyjából háromezer méter, vagy alatta. Nyilván ilyenkor vészhelyzeti süllyedésről beszélünk, a személyzet feladata ilyenkor a magasságvesztés minél gyorsabban, hogy a valószínűleg sérült gép minél hamarabb kikerüljön az életre alkalmatlan körülmények közül. Mikor lehet levenni a maszkot? Leginkább a személyzet utasítására vagy jelzésére, ők tudják, hogy mikor van a gép olyan magasságban, ahol már önállóan is tudnak az utasok lélegezni.
Remélhetőleg mindez segített megértetni a racionalitást amögött, hogy milyen látható és kevésbé látható korlátozások vannak a gyerekkel való ülőhelyválasztásra vonatkozó szabályok mögött. És a fenti - talán túl részletes - magyarázat segít megérteni, hogy az egész mögött természetesen a repülés és az utasok biztonsága van. Mindezek nélkül a repülés nem lehetne olyan biztonságos közlekedési forma, mint amilyen ma.
