A Chicago maratonról írt bejegyzésben írtam, hogy felkészülés nem sok jutott nekem a versenyt megelőző hónapokban. Ez amúgy nem lenne probléma mondjuk egy félmaratonnál, de hosszabb távot edzés nélkül lefutni bolond dolog. Nem mondhatom viszont, hogy nem próbálkoztunk. Még a terhesség alatt is futottunk, úgy, hogy Dalma biciklizett mellettem. Próbáltuk a futással töltött időt is közösen tölteni, illetve mindkettőnknek jó motiváció volt. M születése óta megváltoztak a dolgok és a futás háttérbe szorult, mint gondolom sok más szülőnél is. Sokat gondolkodtunk, hogyan tudnánk megoldani a helyzetet és az egyik ötlet a futós babakocsi volt. Lehetőleg az olyan, amivel futni is lehet, meg biciklizni is. Az egyik ok a kombinált babakocsira, hogy nincs sok helyünk babakocsikat tárolni, a másik, pedig az ár: ezek a babakocsik drágák, ha nem fontos, nem kezdenénk el egy gyújteményt belőlük. Nem volt még sosem ilyen babakocsink, sőt, nem is használtunk hasonlót sem, így izgatottan estünk neki a próbának. Ami babakocsijaink vannak, azokat már bemutattuk korábban. Az autós mózest is fogadni tudó babakocsi volt az első, amit vettünk. Az utazásokat megkönnyítendő pedig vettünk egy Yoyo-t, amibe hamar beleszerettünk. Ezek egyike sem alkalmas azonban futáshoz, ezért kezdtünk el új irányba tapogatózni.
A babakocsit nem kaptuk senkitől, a saját pénzünkkel fizettünk érte, mint ahogy bárki más is megteheti, ha akarja. A fenti tesztet nem támogatta senki, így garantáltan szabadon, elfogultság nélkül írhatjuk le, amit gondolunk.
A próba szükséges volt, hiszen ez a konrét babakocsi valamivel háromszázezer forint felett kezdődött, amikor nézegettük. Most, amikor ezt írom, épp akciós, "csak" kétszázhetvenezer forintba kerül. Azért ekkora összeg kiadása előtt az ember szeretné kipróbálni. A babakocsi laposra hajtogatható, így kis autóba is belefér. A három kereke egyszerűen levehető, a kocsi rész is viszonylag laposra hajtogatható. Csodákat ne várjunk, de bármelyik tisztességes családi autóba belefér, nincs ezzel gond. Nálam egy Seat Ibiza volt, ebbe is belefért. Amivel gond van, az a babakocsin kívüli részek. Mivel magam után is tudom kötni, ehhez egy merev íves rúd kell, ami a kocsi tartozéka. Viszont nekem kisebbre hajtogatni nem sikerült, az alakja pedig eléggé amorf, így egy kisebb csomagtartóba ez nem fér bele. Az ibizának ez bizony a hátsó ülésén utazott, ami egyben azt is jelentette, hogy M nem lehetett a kocsiban, nem lett volna biztonságos. Egy nagyobb fékezésnél vagy kanyarodásnál a rúd elmozdulhat, balesetet okozhat. Az összes tartozékkal együtt kicsit szerencsétlenül mozogtam a teljes felszereléssel.
A második dolog ami feltűnt, hogy enyhén füllent a gyártó, amikor négy az egyben szlogennel hirdeti. A négy funkció bárhogy is számolom, csak három. Ha sportonként nézem, akkor három dolgot tudok vele csinálni: futni, biciklizni és sífutni. Futni pedig két módon tudok: magam után kötve, vagy magam előtt tolva. De azon túlmenően, hogy a magam mögé kötéshez másik rúd kell sífutasnál és másik futásnál, a koncepció ugyanaz: a derekamra kötött babakocsit húzom magam után. Nem annyira látom, mitől lehet ugyanazt a funkciót kétszer számolni.
A teszteléshez egy viszonylag nyugodt, kevéssé forgalmas és lehetőleg dombos környéket kerestünk. A futók alapértelmezett otthona, a Margit sziget kiesett, több okból is. Meglehetősen forgalmas, sokan futnak ott, nem akartam másokat akadályozni. Ezen túlmenően a rekortánon nem nagy kunszt babakocsival futni, nyilván nem ott, hanem mellette kellett volna tesztelnem. Ennyi hely viszont nincs mindenhol, hiszen gyalogosok is vannak, akik mostanra leszoktak arról, hogy a futókörön sétáljanak. Harmadrészt a sziget sík, nem igazán van rajta semennyi emelkedő és emelkedőn is tesztelni akartam a járgányt. Negyedrészt a szigetkör épp csak valamivel több, mint 5 km, azért ennél ha nem is sokkal, de többet akartam futni. A fentiek miatt a választásunk Érd városára esett, ahol emelkedő van bőven, találni csendes utcákat, valamint bármekkora kört lehet futni, ahogy épp a kedvem tartja.
Elsőként magam után kötve próbáltam ki a babakocsit. Maga a futás egyébként egy nyolc kilométeres futás volt, de úgy voltam vele, hogy kipróbálom csak az utcában gyorsan, mert ha félúton derül ki, hogy valami nem jó, onnan már nincs visszaút. És milyen jól gondoltam! Rögtön az elején két problémába ütköztem. Az egyik a lefele futásnál volt: a babakocsi rúdja folyamatosan hátulról kóstolgatott. Nem tudom finomabban fogalmazni azt, hogy a lejtőn lefele a rúdja éppen a hátsómba szaladt bele, gyakorlatilag minden lépésnél. Eleinte próbálkoztam tudomást sem venni róla, de hamar fel kellett adnom. De ez volt a kisebbik baj. A nagyobbik felfele volt: a magam mögött vonszolt babakocsi az emelkedőn olyan lassulásokat és gyorsulásokat produkált, hogy a lányom feje jobbra-balra zötykölődött és elkezdte beverni a kocsi fém keretébe a fejét. Nagyjából úgy kell elképzelni, mint amikor egy utánfutó elkezd riszálni. Fel nem borult, nyilván, de az előre - hátra gyorsulások láthatóan kellemetlenek voltak M-nek, a hátrafodulásom pedig beindította az oldalirányú mozgást, amitól szegény feje jobbra-balra ingott. A magam mögé kötés nekem tehát nem jött be. Lehet, hogy én csináltam valamit rosszul, lehet, hogy semmit nem csináltam rosszul és ez ilyen, de mindenesetre pár száz méteres teszt után leszereltem a rudat az övpánttal és simán magam előtt tolva indultunk el a rendes futásra.
A magam előtt tolással különösebb probléma nem volt - kb ugyanolyan, mint bármelyik másik futó babakocsit tolni. A kerekei nagyok és fújt kerekek - az úthibákat jól bírták. A rugózás megfelelő, nem pattogott a kocsi. A fék nem volt valami hatásos: a lejtőn húztam a kart, ahogy csak bírtam és semmi fékező hatást nem éreztem. A kanyarodás kissé otromba, de ez minden futó babakocsinál ilyen, mivel az első kerék legtöbbször fix és nem fordul oldalra. Ez amúgy logikus: ha lehetne vele kanyarodni, megnehezítené a futást, tehát jó, hogy nem kanyarodik. Viszont ez azt is jelenti, hogy ha konkrétan tényleg kanyarodni akar az ember, akkor maga felé meg kell dönteni a kocsit, az első kereket felemelve lehet jobbra vagy balra elfordulni. Körülményes, de megszokható.
Ami a legfurcsább volt, (de ez nem specifikus erre a babakocsira) hogy az edzés elvesztette az edzés jellegét. Futottam, izzadtam, peregtek a másodpercek, igen, de nem tudtam időre futni. Nem tudtam arra figyelni, hogy merre tartok a körön belül, milyen szintemelkedés van még hátra, mikor tegyek bele egy sprintet, hogyan osszam be az erőt. Semmi ilyesmire nem tudtam fókuszálni. Helyette azzal voltam elfoglalva, hogy a kerék nem megy-e túl közel az út széléhez, hogy M-ről nem esett-e le a sapka, hogy alszik-e vagy figyel előre, kilóg-e a lábszára a nadrág alól (szeptembert írtunk a teszteléskor, az idő kellemesen hűvös volt), szomjas-e, van-e valami baja - szóval mindenre figyeltem, csak a futásra nem. Ismételten: ez nem a babakocsi hibája. Ez minden babakocsival így lenne. Éppen ez gondolkodtatott el. Ha ezentúl csak babakocsival futnék, annak sok edzés értéke nem lenne. Mozognék, égetném a kalóriákat, pumpálna a szívem és kipipálhatnám, hogy többé - kevésbé egészségesen élek. És ez remek lenne. De nem lenne ezdés. Nem tudnék így versenyekre készülni, nem tudnék a frissítésre figyelni, nem tudnám az energiát beosztani. Az első nyöszörgés, sírás, elmozdult sapka, lerúgott takaró, bevert fej után azonnal meg kellene állni, megnézni mi történt, komoly-e vagy sem, kell-e igazítani valamit vagy sem. Ez nem ezdés, ez sportolás.
A futás végén azon gondolkodtam, hogy ez a babakocsi nekem nem jött be és nem fogom megvenni. Miért nem?
* Nem szimpatikus, hogy a gyártó minél nagyobb számot akar ráírni az iksz az egyben szlogenhez és emiatt kicsit elferdíti a dolgokat.
* Nem szimpatikus, hogy ormótlan nagy vasakat is kell cipelni a használathoz, a marketing anyagokban remekül bemutatják, hogy a babakocsi mennyire összehajtható, de egy szó nem esik a tartozékokról.
* Ez a magam után kötés dolog nekem nem jött be.
* Ahhoz, hogy egy tolós futóbabakocsink legyen, nem fogok egy drága, többfunkciósat megvenni, amiból a több funkciót nem is fogom használni.
* Nem vagyok biztos benne hogy (időben) hosszútávon akarok babakocsival futni.
Az utolsó pont talán magyarázatra szorul. A hosszú távú tervünk az, hogy Dalma biciklizik M-mel a háta mögött. Most már elég idős hozzá, hogy tudjon ülni egy biciklis ülésben. Ha pedig tud egy biciklire ültetve jönni velünk, akkor lényegében hét - nyolc hónapos kora után már megoldott a futás: M biciklin jön Dalma háta mögött. Azaz a futóbabakocsi amúgy is csak 4 - 5 hónapig kell. Igenám, de a futóbabakocsi sem javasolt 6 hónapos kor előtt, hiszen a baba még nem tud stabilan ülni. Tehát nem tudom használni hat hónapos kora előtt, de hét - nyolc hónapos kortól pedig nincs szükség rá. Azaz 1-2 hónapra vennék egy babakocsit, háromszázezer forintért? Aminek a négy (valójában három) funkciója közül egyet tudnék használni? Nos, köszönöm, de inkább nem. Ezt az időszakot inkább kibekkelem, vagy veszek egy olcsóbb babakocsit.
Felmerülhet persze, hogy lehetne ezt is a bicikli után kötni és akkor ki tudnánk használni két fuinkcióját. Ez valóban alternatíva lehet sokaknak. Nekünk nem, mert mi a biciklit nem ott akarjuk használni, ahol lakunk. Mi elvisszük a bringát és minden tartozékát kocsival, valahova máshova, ahol használni akarjuk, de olyan helyen lakunk, ahol nem jó és nem biztonságos biciklizni. Ha viszont kocsival kell elvinni mindent, akkor a bringa, a babakocsi és az ormótlan rudak együtt még egy SUV-ba sem férnek be.
A fentiek miatt mi örülünk, hogy kipróbáltuk, látjuk, hogy biztosan van olyan élethelyzet, ahol megérné ezt megvenni, de a miénk nem ilyen, így nekünk nem jó választás.
