A közösségi oldalakat pörgetve elgondolkoztál-e már azon, hogy hány olyan filterezett, photoshoppolt, beállított kép lehet, amihez tartozik egy másik sztori is?  Amiről nincsenek képek kirakva, amiket nem említ meg a szülő sehol, amit nem tudnak a többiek kedvelni.  Az érem másik oldala.  Amikor nem megy minden simán, amikor nem klappolnak a dolgok, amikor kaki van a palacsintában.  Mi ezekről is szeretünk írni, mert ebből tud más tanulni, tapasztalatot levonni.  Azok a szülők, akik még az első kisbabás útjuk előtt állnak, nem tudnak mindenre felkészülni azzal, ha mások nem mesélik el nekik a teljes sztorit.  A rosszakat, a kellemetleneket, a jó és nagyszerű dolgok mellett.  Ezt fogom / fogjuk most megkísérelni: egy praktikus, gyakorlati bemutatást arról, hogy miképpen készülünk arra, amit nem akarunk, hogy bekövetkezzen: egy megbetegedő kisgyerek a nyaralás alatt.

Sajnos azt kell mondjam, van már rutinunk.  Öt országban kellett eddig orvoshoz mennünk M első két éve alatt és további egy alkalom volt, amikor orvos nem kellett, de betegség az volt.  Mik azok a tanácsok és gyakorlati, praktikus tudnivalók, amiket meg szeretnénk osztani az utazás előtt álló szülőkkel?  Lássuk sorban.

A legfontosabb természetesen, hogy legyen valamilyen biztosítás.  A legfontosabb tudnivalókat már leírtuk egyszer, ezeket nem ismételjük meg.  Mi jelenleg egy egész családot lefedő prémium bankkártyás biztosítással utazgatunk.  Ez fedez minket, szülőket, illetve a most már kettő gyermekünket is: M-met és L-et.  Érvényes az egész világra és ami fontos: nem kell ezzel a bankkártyával fizetni az utazást, hogy rendben legyen a fedezet.  Van pár elem, ami csak akkor élne, ha konkrétan ezzel a bankkártyával fizetném az utat (pl. csomagok biztosítása), de az egészségbiztosítás és az autóbérlés biztosítás feltétel nélkül él.  Amikor nem a bankkártya biztosítását használtuk, akkor a teljes családot lefedő, egy éves, egész világra szóló általános biztosításunk volt egy sima hétköznapi biztosítótól.

Ha a biztosítás rendben van, akkor érdemes elkezdeni a részletekkel foglalkozni.  Vannak utak - tipikusan a nagyobb családi nyaralások - amik előtt leülök és végiggondolom, mire lehet még szükség.  Más utak esetén - például egy hirtelen ötlettől vezérelten átautózni a határ másik oldalára - ilyen végiggondolás nem történik.  Ha viszont igen, akkor lássuk, mit érdemes átgondolni?

Az első rögtön a kommunikáció.  Érdemes a telefonba (mindkét szülőébe) felvenni a biztostó 24 órában hívható telefonszámát.  Jobb, ha ez kéznél van és baj esetén nem azzal megy el az idő, hogy jaj, hova is tettem?  A dolog nem áll meg itt, a biztosítás visszaigazolása tartalmazza a sorszámot vagy azonosító számot, ezt PDF-ben lementem mindkettőnk telefonjára.  Nem, nem csak elküldöm magamnak emailben, hanem még otthon le is mentem.  Ki tudja, lesz-e akkor éppen internet elérésem, amikor szükségem lesz rá?  A következő, kommunikációval kapcsolatos kérdés, hogy tisztázom magamban: hány óra eltolódás van az otthon és a nyaralás helyszíne között?  Célszerű szem előtt tartani, illetve minden biztosítóval kommunikációban emlékezni rá, ha határidőkről van szó.  A kommunikációval kapcsolatos utolsó tétel, hogy felkészülök arra, hogy hogyan fogok telefonálni, ha hívnom kellene a biztosítót?  Vagy legrosszabb esetben: hogy hívok mentőt, ha az kell?  Európában a 112-es segélyhívó már elterjedt, de Amerikában továbbra is a 911-et kell hívni, Angliában a 999-et, más országban esetleg tök más számot.  Ezeket előre ki lehet keresni wikipedia oldalakon, turizmussal foglalkozó oldalakon, vagy követségi oldalakon.  A segélyhívók mindenhol ingyen hívhatóak, sőt, még SIM kártya sem kell hozzá.  Más a helyzet a biztosító telefonszámával.  Előrefizetős SIM-mel gondoskodom megfelelő egyenlegről, utólag fizetős SIM-mel utánanézek, hogy milyen túlhasználást korlátozó limitek vannak és hogyan lehet ezeket kikapcsolni, ha szükség lenne erre.  Mint a lenti ábra mutatja, a hazatelefonálásnak sokszor borsos ára is lehet.  Érdemes a szolgáltatónknál utánanézni, milyen költségcsökkentő opciók érhetőek el abban az országban, ahova indulunk.  Egy telefonszámla hamar irdatlan drága lehet, ha mondjuk összesen fél órát kell beszélni valakivel a biztosítótól, percenként 1136 forintért.

A fenti képen az is látható, hogy igen nagy különbség lehet két szolgáltató árai között.  Nem mindegy, hogy percenként 1136, vagy 889 forintért lehet hallgatni a várakoztató zenét.  Érdemes körbenézni a piacon indulás előtt, elképzelhető, hogy egy másik szolgáltató pre-paid SIM kártyájával még úgy is olcsóbb tarifákat lehet elérni, ha beleszámolom a második SIM kártya költségét, illetve az arra feltöltött pénzt.  Nincs univerzális szabály, vannak országok, ahova az egyik SIM olcsóbb, máshova egy másik.  Sőt, az is lehet, hogy a célországban vásárolt helyi SIM kártya lehet a megoldás - bár erre megint előre kell készülni információval.  Ez sajnos olyan dolog, hogy nem akkor kell elkezdeni utánajárni, amikor szükség van rá, addigra már készen kell lennie a megoldásnak.  Az EU-n belül azért olyan nagy számlát összehozni talán nem lehet.  Nem EU tagországoknál lehet ez inkább probléma.  Itt is igaz: aki nem akar vagy nem tud utánajárni az információnak, az fizet - a mobilszolgáltatójának.  Ez a kényelem ára.

Ha valakinek van megfelelő informatikai ismerete, akkor VoIP alapokon le lehet csökkenteni a költségeket - én is ezt tettem, amikor a biztosítót kellett hívnom.  Ha nincs, akkor még mindig opció lehet a szálláson lévő vezetékes telefonról hazatelefonálni - a percdíja egy nemzetközi hívásnak lehet, hogy olcsóbb, mint a mobillal roamingolni.  Nem érdemes abban a fals hitben tartani magunkat, hogy van a laptopodon vagy tableteden, vagy telefonodon valami app, amivel hívni lehet.  Lesz ott wifi vagy 4G, ahonnan telefonálni kell majd?  Biztos, hogy te leszel az, akinek telefonálnia kell?  Lehet, hogy a másik szülő kerül ilyen helyzetbe, akinek a telefonján nincs ott az app, vagy nem tudja használni.  Van olyan, hogy egyszerűen el kell fogadni, hogy tízezrekbe fog kerülni a telefonálás, mert nagyobb probléma is van ennél (kívánom, hogy senkinek, aki ezt olvassa, ne legyen).  Lényeg a lényeg: legyen egyenleg vész esetére a feltöltős telefonon, mert idegesen kapkodva nem biztos, hogy épp egy VoIP app használata lesz a legfontosabb prioritásunk.

A felkészülés következő állomása, hogy mit viszünk magunkkal.  Nekünk lázmérő, paracetamol, ibuprofen a szentháromság.  A legfontosabb, hogy a gyerekek által szedhető szirup legyen nálunk.  Felnőtt is beveheti ezeket, ha kell, de fordítva nem megy: az egy éves nem veheti be a felnőtt tablettákat.  Már voltam olyan helyzetben, hogy a repülőgépen nagyon fáztam.  De remegtem, annyira fáztam.  Nyilván semmi felnőtt dolog nem volt nálunk, de volt lázmérő M-nek.  Megmértem a lázam vele, 38 felett volt.  Nem tudjuk mitől, vagy miért, csak ennyi volt és kész.  Lehet, hogy tudtak volna adni valamit a repülőgépen is, de nálunk volt M készlete, úgyhogy kicsit megcsapoltam: ittam 7.5 ml paracetamolt.  Hazáig kitartott, szóval a helyzetet megoldotta.  Vannak, akik úgy vannak vele, hogy minek ezeket vinni, lehet venni mindenhol.  Ebben igazuk van, tényleg lehet.  Kérdés, hogy akarod-e?  Nem csak arról van szó, hogy egy totál ismeretlen helyen kell majd google maps-en nyitva lévő gyógyszertárakat kutatnod, amiket vagy megtalálsz vagy nem.  De a termékek, amiket ott vehetsz, nem biztos, hogy ugyanazok, mint otthon.  Hadd mondjak három példát.

Amikor egyszer Amerikában úgy tűnt, hogy ki fogunk fogyni a paracetamol-szirupból, elmentem venni.  Az óceánon túl a gyerek paracetamol tylenol néven futott és volt belőle gyerekeknek való szirup.  A gond csak az volt, hogy a dobozon lévő felirat szerint májkárosodást okozhat a gyerekeknek.  Ma már tudom, hogy minden túladagolt paracetamol-tartalmú gyógyszer azt okoz, de akkor még ezt nem tudtam.  Azt hittem, az amerikai paracetamolba tesznek még valamit, amit az otthoniba nem.  Megvettem, de amíg nem volt okvetlen szükséges, addig nem akartuk használni. 

A másik probléma, hogy ha nem ugyanaz a termék, akkor a megszokottól eltérő lehet az adagolása, mert más lehet a hatóanyag, vagy más mennyiségben lehet jelen.  Duplán figyelni kell, ami hibalehetőség.  A harmadik eset, amit példának hoznék, amikor találtunk megfelelő fájdalomcsillapítót, de nem ugyanabban az ízben.  Ugyanaz a márka, ugyanaz az adagolás, ugyanaz minden - csak más íz.  Kemény meccs volt, mert a narancsos íz nem ment le jól, miközben a másik igen.  Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy lehetetlen megoldani, csupán azt, hogy van elég baja a szülőnek, nem fontos nehezíteni a terepet.  Én úgy vagyok vele, hogy két bontatlan üveg fájdalomcsillapító elvitele nem nagy logisztika, ellenben ha szükség van rájuk, akkor a komplikáció, amitől megkímélem magunkat, megéri.

Oké, tehát ott tartottunk, hogy a kommunikációra felkészültünk, vannak nálunk alapvető gyógyszerek is.  Mi történik, ha ez nem elegendő?  Ha orvos kell?  A Turks & Caicos -i utunkon pontosan ez fordult elő velünk.  Reggel még a karibi tengerben pancsoltunk, délben már M és én is az ágyat nyomtuk 39 fokos lázzal.  Nyilván azonnal elkezdtük a lázcsillapítást, ami egy darabig hatott, majd újra felment, újra hatott, újra felment.  Ha úgy gondolod, további segíségre lehet szükség (kórház, orvos), akkor elsőként a biztosítót célszerű hívni.  Én is így tettem.  Elmondtam, mi a helyzet, mit csinálunk éppen, milyen eredménnyel, valamint azt, hogy ha nem javul, akkor orvos fog kelleni.  A biztosító nem fog utólag kérdés nélkül téríteni költségeket, elvárás, hogy azonnal, de legalább ésszerű időn belül tudjanak arról, mi történik.  Fontos azt is megtudni, hogy ott, ahol éppen vagy, a biztosítónak van-e valamilyen szerződött partnere (rendelő, kórház) vagy sem.  Ha van, akkor azt fogják kérni, hogy oda menj be és ott keress ellátást.  Ha nincs ilyen partner, akkor leggyakrabban azt fogják mondani, hogy keresd meg a legközelebbi kórházat magadnak, ami ellát téged és menj oda.  Ilyenkor jön jól a szálloda recepciósa, aki segíteni fog, hogy hova kell menni.  Ha nincs ilyen, akkor mondjuk az airbnb hostot is fel lehet hívni, hiszen helyi emberként fog tudni segíteni, ismerni fogja a kórházakat.  Ha ez sem opció, mert mondjuk egy cég adja ki, aki nem is helyi, akkor marad a google maps.  A "hospital near me" egy hasznos keresőkifejezés.  Ha nincs semmilyen találat, akkor a biztosítónak is meg lehet mondani, hogy fogalmam sincs, hova menjek, keressen ki nekem valamit az interneten - lehet, hogy éppen nekem magamnak nincs internet elérésem.

Kitaláltuk tehát, hogy hova kell menni, a következő probléma az oda eljutás.  A legjobb, ha van bérautónk és van egészséges ember is, aki vezetni is tud.  Ha nincs, akkor nyilván opció lehet a taxi, az uber / lyft / hasonló szolgáltatás, végső esetben a mentő.  Ehhez nyilván tudni kell, hogyan lehet helyben taxit fogni, akár éjjel háromkor is.  Ha szállodában vagyunk, akkor a recepciós megint csak segíteni fog, esetleg az airbnb host tud telefonszámokat javasolni helyi fuvarcégekhez - ha helyi.  Legrosszabb esetben megint csak marad az internetes keresés, illetve appokon át fuvar hívása.

Érkezéskor nyilván egy hatalmas épület vagy campus előtt állunk és fogalmunk sincs, hova menjünk.  Mi volt, hogy megtaláltuk a sürgősségi bejáratot (A&E - Accidents and Emergency, vagy spanyoloknál: Urgencias), de volt, hogy nem.  Bostonban a kórház egy hatalmas campus és a teljesen rossz részén próbálkoztunk.  Ilyenkor a recepció vagy a főbejárat is lehet megoldás.  A Baystate Hospitalban egy félig alvó őrt ébresztettünk fel, aki miután látta, mi a helyzet, sietve és nagyon kedvesen az épületen belül átkalauzolt minket oda, ahova jutnunk kellett.

Ha megtaláltuk a megfelelő embereket, akkor jönnek az esetleges nyelvi problémák, illetve az alapadatok felvétele.  Nyilván szükség lesz arcképes igazolványra, nem árt, ha a biztosítás meglétéről is van valamilyen papír, lehetőleg az adott ország nyelvén, továbbá célszerű tudni elmondani, hogy mi a baj.  Google translate segít, ha semmi más nem, elegendő 1-2 szót lefordítani.  Egy kedvetlen, bújós, piros arcú kisbaba egy láthatóan ideges szülő kezében, aki egyre csak azt ismételgeti: láz!  láz! - na vajon mi lehet a gyerek baja?  Nem a világ feladványa.  Nyelvi problémák esetén elegendő a kulcsszavakra szorítkozni.  Láz.  39.5.  Nem eszik.  Nem iszik.  Nem kakil.  Nem pisil.  Ilyesmik.  Mi elvittük magunkkal a paracetamol dobozát, hiszen nyilván meg fogja kérdezni az orvos, hogy adtunk-e neki valamit.  Elegendő megmutatni a dobozt.  A milligramm minden európai nyelven milligramm, a milliliter minden nyelven milliliter, a hatóanyagok latinos neve minden dobozon ugyanolyan.  Meglepő módon a hatóanyagok ott is milliliterben és milligrammban vannak, ahol egyébként röpködnek az unciák és hüvelykek.

A súlyosságtól függően elképzelhető, hogy az anyagiak hamarabb kerülnek sorra, mint hogy egy orvos megvizsgálja a babát.  A következő lépés tehát lehet, hogy egyből a vizsgálatok sora lesz, de lehet, hogy az adminisztráció előbb felteszi a kérdést: és hogy óhajtanak fizetni?  Elvileg a biztosító áll mindent, de a kórház nem biztos, hogy elfogadja ezt.  Elképzelhető, hogy előleget kérnek, vagy kauciót, de az is lehet, hogy a teljes számlát kifizettetik.  Az is lehet, hogy nem kérnek semmit.

Spanyolországban, amikor kórházba mentünk - a változatosság kedvéért M belázasodott és két nap után sem csillapodott semmit - akkor nem kértek semmit.  Volt nálunk az EU-s egészségbiztosítási kártya, illetve volt biztosításunk is.  Az EU kártyát kérték, a többit nem.  Egy fillért sem kellett fizetnünk sem ott, sem utólag.  Végre a bürokrácia valamit simán elrendezett nélkülünk.  Ha már itt tartunk, hadd jegyezzem meg, hogy az eddigi legkultúráltabb kórház volt, amiben jártunk.  Külön tetszett a kisgyerekeseknek külön váró, ahol a falra mindenféle érdekes felirat volt festve (a nyitókép is itt készült).

Láthatólag megpróbálták a gyerekek kedvét feldobni, illetve ötletet adni a szülőknek, hogy mivel lehet a lelket tartani a gyerekeikben, ha félnek vagy ijedtek.  Külön tetszett, hogy mint minden felirat, a falfestmények is kétnyelvűek voltak.  Igaz ugyan, hogy senki, de tényleg senki nem beszélt angolul, de a feliratok legalább a helyükön voltak.

Megint más volt a helyzet, amikor egy idős nagynéni törött csuklójával mentünk M első amerikai útján a kórházba.  Itt az adatfelvétel után fizetni nem kellett semmit, de a számlák megjöttek postán utólag.  Ezeket a biztosítóhoz kellett elküldeni, akik utalták az összeget.

A legkellemetlenebb Turks & Caicos -on volt, ahol a kórházban a teljes számlát kifizettették velünk és utólag kellett azt behajtanunk a biztosítón.  Ezen a ponton érdemes megállni.  Bár az összeg nem volt különösebben magas, de lehetett volna rosszabb is.  Teljesen életszerű, hogy egy nyaralás alatt az ember nem számít extra kiadásokra, mondjuk olyan ezer dollár értékben.  Ilyenkor célszerű lehet a hitelkártyákat bevetni.  Két okból is.  Egyrészt a hitelkeret terhére megtörténik a számla kifizetése és ha elég gyors vagyok, akkor a biztosító még az előtt fizet, hogy a hitelkártyát vissza kellene fizetni.  Ha ez összejön, akkor tulajdonképpen egy fillér saját pénz kifizetése nélkül megoldható az egész.  Ez a legjobb eset.  Meghitelezzük a bank pénzét a biztosítónak.  Kevésbé jó eset, ha az ügyintézés elhúzódik, ilyenkor a hitelkártya számlát ugyan hamarabb ki kell fizetni, minthogy a biztosító utalna, de a végén utalni fog, szóval pénzünknél leszünk.  Még mindig jobb, mint ott állni, hogy nincs ennyi készpénz, nem tudjuk kifizetni az ellátást.

Amint látható, ott helyben 930 amerikai zöldhasút kellett a kórházban kifizetni.  A hitelkártyát egy hónappal később kellett csak kifizetni, így tulajdonképpen a bank pénzét költöttük el.

Mindezek után végre elérkezik a pont, ahol valaki megvizsgálja a beteget, ahol esetleg megint lehetnek nyelvi problémák.  Jó lehet tudni, hogy ilyen esetekre a nagyobb kórházakban rendelkezésre állhat telefonos tolmács.  Valakit felhívnak kihangosítva és fordít nekünk.  Ha ilyesmi nincs, akkor esetleg lehetőség lehet arra, hogy családtag vagy ismerős kísérje végig a beteget.  Ilyen "support person" voltam én, amikor a törött csuklójú családtaggal voltam egész éjjel a kórházban, aki nem tudott angolul.  Kaptam egy matricát meg maszkot és mindenhova mentem, ahova ő ment.  Ez amúgy mentális támaszt is nyújthat - egy idegen helyen egy idős családtag nincs teljesen magára hagyva.

A vizsgálatok után remélhetőleg kiderül, hogy az aggódó szülők mit tegyenek a továbbiakban.  Lesz egy zárójelentés, amit feltétlenül el kell küldeni a biztosítónak.  Lehetőleg még aznap lefotózni és emailben, hogy ne legyen túl sok késlekedés a kifizetésben.

Az igény benyújtásakor két dolgot érdemes tudni.  Az egyik, hogy a legtöbb biztosításnál van önrész, azaz ekkora részt nem fognak kifzetni.  Ez lehet igényenként és lehet személyenként is - nem mindegy.  A másik dolog, hogy a számla pénzneme gyakran nem ugyanaz, mint az otthoni bankszámlánk pénzneme.  Azaz például egy euró, dollár vagy bármilyen más devizában történt terhelést a saját bankunk forintban fog terhelni - nyilván.  Ennek mindig van költsége is, hiszen a devizakonverzió mellé járnak költségek is, ha máshogy nem, hát a bank árfolyamába rejtve.  Én a magam részéről kárigényként mindig az otthoni bankszámlán végül beterhelt összeget nyújtom be.  Ezzel kivédem a devizaárfolyam-mozgásokat is.  Ha kifizettem száz dollárt a kórházban, beterheltek x forintot a számlámon, és a biztosító kifizet a végén nekem száz dollárt, azzal nem vagyok előrébb.  Az így kapott száz dollárt újra forintra kell váltanom, aminek megint csak költsége van, ráadásul az árfolyam sem lesz ugyanaz, mint ami az eredeti terheléskor volt.  Tehát én mindig a saját pénznememben a banknál felmerült költséget nyújtom be, mint kártérítési igényt, hiszen mondhat bárki bármit, nekem a buli ennyibe került.

Nekünk leggyakrabban láz miatt kellett nyaralás alatt orvost keresni.  Kisbabán ilyenkor mindig ugyanazokat szokták megvizsgálni.  Tiszta-e a tüdeje, tiszta-e a hallójárata, torka piros-e, illetve párszor valami merevséget ellenőriztek a nyakában, elfelejtettem miért.  Ha a fentiek rendben vannak, akkor rövidre szokták azzal zárni, hogy valamilyen vírusfertőzés és el fog múlni, érzés szerint csillapítsunk lázat.  Ez annyit takar, hogy túl magasra ne engedjük felszökni, de 37.5 -nél nem kell azonnal gyógyszerezni.  A lényeg, hogy mennyire van étvágya, iszik-e eleget, van-e vizelet, széklet, ahogy szokott, mennyire reszponzív, játékos, mennyire tud fókuszálni.  Mázlink volt, eddig a leghosszabb lázas fertőzés is egy hetet tartott csak, a legtöbb elmúlt pár napon belül.  Kellemetlen, de amikor már azt hittük, hogy oké, csak a szokásos lázas dolog, nem kell orvos, majd lemegy - na akkor nem ment és mentünk orvoshoz másnap.  Persze az orvos utáni nap meg lement és megszűnt.  De persze ki akarna rulettet játszani a gyereke egészségével? 

Remélhetőleg a fentiek segítenek abban, hogy az utazás előtt álló szülők felkészültebben induljanak el a nyaralásra, legyen az bárhol.  Igyekeztünk az indulás előtti készülődéstől egészen a zárójelentésig többé - kevésbé időrendben bemutatni, mi mire figyelünk, mi hogyan készülünk fel.  Betegség bármikor történhet, de emlékezzünk, hogy ez inkább a kivétel lesz, mint a szabály.  A valószínűségek szerint az utazás eseménytelen lesz, de felkészülten nekiindulni nem kerül sokba.  Ha pedig minden jól sikerült, nincs más hátra, mint a hazaúton koccintani egyet a nagy ijedtségre és felírni a történteket a tapasztalatok közé.  Egészségetekre!