Mielőtt M megszületett volna, megmondom őszintén, nem igazán érdekeltek a biztosítások. Amikor elkezdtem utazgatni (jobbára Európán belül) fiatal voltam és nem érdekeltek az ilyesmik. Mivel azonban az idők változnak, különösen, ha gyarapodik a család, gondoltam összefoglalom az ismert és a kevésbé ismert tényeket az utasbiztosítás körül, illetve megosztom, hogy mi hogyan csináljuk.
EU tagállamként EU-n belül (és néhány esetben kívül) utazva az ember azt gondolná, felesleges a biztosítás, elegendő az E111 kártya, amivel alap ellátást bármely tagországban kaphat az utazó, az otthoni biztosítása alapján. Ez valóban így van. Alap ellátásra jogosít, de semmi másra nem. Az utazó prioritása pedig más lehet, mint a helyi lakosé - akivel megegyező ellátást lehet kapni. De ne szaladjunk előre ennyire.
Mik az utazó céljai általában (mik voltak a mi céljaink)? Életmentő beavatkozásokat mindenhol előbb elvégeznek és utána kérdeznek, szóval ha komoly balesetről van szó, valószínűleg nem fognak a mentők elsétálni melletted. De elképzelhető, hogy nem lesz olcsó.
Biztosítást, ha az ember eldöntötte, hogy akar, több módon is lehet szerezni. Járhat a bankkártyához például. Ez trükkös lehet, mindig el kell olvasni az apróbetűt. Vannak olyan bankok, ahol nem minden bankkártyához jár, csak bizonyosakhoz. Tipikusan a debitkártyákhoz ritkábban, a hitelkártyákhoz gyakrabban jár. Minél magasabb presztízsű a kártya, annál magasabb szintű a biztosítás is. A biztosítás járhat automatikusan, de előfordulhat, hogy igényelni kell (akkor is, ha semmi extra költsége nincs). Kb 10 éve az erste, a szerintem egyik legdrágább és legkevésbé jó bank, a hitelkártyához ingyen adta az utasbiztosítást, de csak ha kértem. Konkrétan a bankfiókban is el akartak hajtani, hogy nem kell igényelni, automatikusan jár. De az apróbetű szerint nem és végül az ügyintéző is rájött, hogy valóban ki kell tölteni egy papírt. Néhány banknál további feltételek is lehetnek, például a biztosítás az utazáshoz csak akkor jár, ha azzal a kártyával fizettél az utazásért, egyébként nem. TÉNYLEG el kell olvasni az apróbetűt, vagy hanyagolni kell a bankkártyához járó biztosítást. Az olcsóbb kártyákhoz ami jár, amúgy sem jó sok dologra.
A korlátozások pedig még nem értek véget! Tipikusan ezek a biztosítások aktivált bankkártyához kötődnek, így ha valakinek lejárt a kártyája, de az újat elfelejtette aktiválni (mert mondjuk nem használja gyakran), akkor lehet, hogy a hozzá kapcsolódó biztosítás sem aktív. Ne nyaralás alatt derüljön ki, amikor szükség lenne rá! Fontos továbbá, hogy a biztosítás csak külföldi utazásokhoz jár, amelyeket a kártyabirtokos otthonról indított és adott napon belül haza is ért. Azaz egy magyar bankkártyához tartozó biztosítás nem lesz érvényes, ha az utazást mondjuk Németországból kezdte meg az utas, mert mondjuk ott él. A tipikus időlimit általában 90 nap, azaz legfeljebb ilyen hosszú utazásoknál lehet igénybe venni. Ha 100 napja lógatom bele a lábam a tengerbe és szükségem lenne a biztosításra, nem fog fedezni semmit. Ne legyenek illúziók, ilyenkor igazolni kell a kiutazás és a visszautazás időpontját és megtörténtét is. Ez repülőjegy esetén triviális, de mondjuk schengeni országok közötti autókázás esetén nem annyira.
Nem csak a banki biztosításokra, hanem minden biztosításra igaz, hogy abban a pillanatban érvényüket vesztik, ahogy egy országot a külügyminisztérium utazásra nem javasoltnak nyilvánít. Azaz senki ne számítson arra, hogy egy természeti csapás, (polgár)háború, járvány vagy bármi más miatt utazásra nem javasolt országba menve a biztosító foglalkozni fog bármilyen igénnyel.
Mint az a fentiekből kiderült, meglehetősen sok esetben a biztosítás nem ér semmit. Tűnhet úgy, mintha nem javasolnám ezeket a biztosításokat, de az igazság az, hogy nem sokban különböznek egy rendes biztosító termékétől. Sőt, a gyakorlatban a bank csak továbbértékesíti egy biztosító termékét, tehát a produktum maga ugyanaz. A kizáró feltételek lehetnek trükkösek.
A feltételekből vagy korlátokból, mint látható, igazából négy fajta van: területi, időbeli, illetve az utasra, valamint az utas által végzett tevékenységre vonatkozó korlátok. Nézzük sorban.
A területi egyértelmű: vannak biztosítások amelyek bizonyos országokra szólnak csak, pl az EU-n belül, vagy EGT-n belül. Más biztosítások földrészekre, például Európára, Amerikára vagy az egész világra. Az időbeli korlát sem bonyolult: az utazás időtartama nem lehet hosszabb, mint amit előre kiköt a biztosító. Leggyakrabban 90 nap. Az utasra vonatkozó korlátozás az, hogy egy embert fed le, vagy egy egész családot, továbbá egyik sem fog már fennálló egészségügyi helyzetben fizetni (azaz egy eleve ismert betegségre nem fizet), továbbá szokásosan 70 év alatti utast lehet csak így biztosítani (efelett felár van). A tevékenység pedig megint nem bonyolult: veszélyes vagy extrém sportokra nem fizet (ahhoz speciális biztosítás kell), illetve külön kell figyelni, hogy hajóutakra sem szoktak fizetni. Egy óceánjáróról menteni leginkább helikopterrel lehet, annak borsos ára van, a sima biztosítás erre nem szokott fedezetet adni.
Szóval van mit elolvasni, az biztos. Én a magam részéről mindig azt keresem, hogy milyen okokkal fogja a biztosító kihúzni magát a fizetés alól.
Ha eltekintünk a bankkártyákhoz járó biztosítástól, akkor bármelyik biztosítónál vehetünk egy konkrét útra szóló, vagy akár egy éven belül tetszőleges utazásra szóló biztosítást. A termék maga szinte ugyanaz lesz. Érdemes a területi hatályt ellenőrizni, lehet, hogy nem tervezünk amerikai utazást, de valahogy mégis úgy alakul a dolog.
Fontos tudni azt is, hogy a biztosítók előírhatják, hogy a biztosítás érvényesítéséhez szükség van a saját országban érvényes társadalombiztosításra, pontosabban jogosultnak kell lenni arra. Ne legyenek illúzióid: a biztosító hagyja megkötni a szerződést, elveszi a pénzed, a kifizetésnél fogják csak ezt ellenőrizni és esetleg megtagadhatják a kifizetést erre hivatkozva.
Nekünk, mint mondtam akkor lett biztosításunk amikor M-mel utazgatni kezdtünk. A terhesség alatt nem igazán foglalkoztunk a dologgal, a bankkártyás biztosításunk volt csak, illetve az E111 kártya. Emlékeim szerint amúgy sem hagytuk el Európát, ezzel a kettővel mi lefedve éreztük magunkat. Akkor néztem alaposabban utána, amikor már M-mel utaztunk, különösen akkor, amikor elkezdtünk tengerentúlra menni (Amerika, Karibi térség). Ekkor egy mindhármunkra szóló, egész világra érvényes biztosítást kötöttem, mert nem akartam foglalkozni a dologgal, miközben ugyanebben az időben épp variáltam a bankkártyáimat. Lemondtam egyes hitelkártyákat, mert már nem érte meg tartani őket, miközben másokat igényeltem - nem akartam a biztosítással is kavarni.
Két alkalommal szükségünk is volt biztosításra. Az egyik alkalommal egy családi (nem csak a mi családunk, hanem tágabb családi) utunk (konkrétan a bostoni utunk) alatt egy idősebb családtag elesett és eltört a csuklója. Ránézésre is látszott, nem kellett hozzá orvosnak lenni. Az első dolgom volt rákeresni a környéken a kórházakra, a második pedig a biztosítót hívni és megkérdezni, hogy van-e preferált kórházuk. Ha van szerződött partnerük ott, ahol vagyunk, akkor azt akarják, hogy oda menjünk. Ha nincs, akkor is lehet, hogy vannak a környéken magánkórházak (google maps nem mondja meg, hogy milyen fajta kórház) és oda nem engednek menni. A válasz ez esetben az volt, hogy menjünk a legközelebbibe, ami ellát. A kórháztól függ, hogy milyen protokollt követnek. Vannak kórházak, ahol nem kell semmit előre fizetni, szerződött partnerek, kapcsolatban vannak a biztosítóval és direktben nekik számláznak. Vannak kórházak, ahol nem kell semmit előre fizetni, kiküldik a számlát utólag és a biztosítónak továbbítani kell. Megint máshol kauciót kérnek, amit visszaadnak, ha kiderült, hogy a biztosító fizetett vagy hajlandó fizetni. Végezetül vannak olyan kórházak is, ahol előre ki kell mindent fizetni és utólag a számlával kell behajtani a biztosítótól.
Nagyon nem mindegy, hogy melyik esetbe botlasz. Ebben a konkrét amerikai esetben a számlákat utólag küldték és továbbítottuk a biztosítónak kifizetésre. Egy sima kéztörés volt, röntgennel, fájdalomcsillapítóval, ortopéd szakorvossal és egy szobával, ahol a gipszelés történt. Több részletben érkezett a számla postán, néhány ezer dollár volt. Forintban durván egy - másfél millió közötti összeget kellett volna kifizetni, ha nem lett volna biztosítás. Brutális árak vannak. Az ellátás amúgy rendben volt, mivel a családtag nem beszélt angolul, én mentem vele mindenhova tolmácsnak. Hazaérkezés után pedig műtötték is, ezt ott helyben nem akarták, mert már csak három nap volt a hazaútig.
A másik eset M-mel és velem esett meg, a Turks and Caicos szigeteken. Minden előjel nélkül és egyszerre a másfél éves M-nek és nekem hirtelen 39 fokos lázunk lett. Reggel még az óceánban pancsoltunk, délben már lázasan feküdtünk az ágyon. Bár ekkor még nem gondoltuk, hogy komoly lenne (és nem is lett az), de mégis felhívtam a biztosítót. Tudatni akartam velük, hogy helyzet van és bár most még nem kell, de ha nem javul a helyzet, akkor orvosi kivizsgálás kell. Ha nekem nem is, de a másfél éves lányomnak. Megbeszéltük, hogy melyik kórház a szigeten, előre megmondták, hogy valószínűleg kell fizetnünk valamennyit, amit utólag térítenek, valamint, hogy ha tényleg kell bemennünk, akkor előtte felhívom őket, hogy odaszóljanak nekik: érkezünk. Ez utóbbi nagyon megnyugtatóan hangzott, de a gyakorlatban semmit nem jelentett.
Egy napot vártunk, hátha elmúlik, de nem: lázcsillapítóval lement, majd pár óra múlva fel. Megint lázcsillapító, megint lement, megint fel. Amikor épp nem volt láz, játékos volt, evett, ivott, szaladgált. Amikor volt, nem evett, nem ivott és bújós, csendes volt. Meg amúgy én is. Egy szombat reggel volt, amikor kocsiba ültünk és bementünk a kórházba. Itt tulajdonképpen sok hasznos dolog nem történt. Megvizsgáltak mindkettőnket, nyilván engem jobban, mert én hagytam. Torkot is néztek, vizeletet, meg ugye én tudtam válaszolni a kérdésekre. Hasznos volt, hogy mindketten pontosan ugyanazokat a tüneteket produkáltuk. Végül pár óra után elengedtek minket azzal, hogy valami nem komoly vírus és el fog múlni. A pár óra azért kellett, mert megpróbáltak M-től is vizeletet venni. Ez nem annyira triviális egy babától, a pelenka helyére tettek egy gyűjtőzsákot, de hiába itattuk vízzel, egy cseppet sem sikerült produkálni másfél óra alatt. Mivel nekem minden tesztem és eredményem rendben volt, eljöttünk. Mindez több, mint 800 dollárba került, többek között kifizettünk 50-50 dollárt mindkettőnknek egy-egy covid tesztre (protokoll volt a kórházban mindenkivel tesztet csináltatni). 100 dollárt két tesztért, amit amúgy megveszek bárhol kétezer forintért. Na mindegy, végülis nem a mi pénzünk volt.
Amúgy a láz 2 napon belül elmúlt mindkettőnknek, szóval csak az ijedtség volt. A biztosítónak még aznap elküldtem elektronikusan a számlákat, majd vártam. Érdemes tudni, hogy a kifizetésre általában 30 napjuk van, néha 30 munkanap. Ami testvérek között is másfél hónap. Eddig ülnek a papírokon és az én esetemben ültek is, mielőtt utaltak. Érdemes ezt észben tartani, amikor az ember biztosítót keres. Miért?
A kisebb biztosítóknak valószínű, hogy nincsenek kiépített kapcsolataik, nincsenek partnereik, vagy csak kevés országban, ahonnan a legtöbb esetet hozzák az utasaik. Egy nagyobb biztosítónak sanszosabb, hogy van infrastruktúrája, apparátusa, embere arra, hogy több helyen több emberrel tartsa a kapcsolatot több országban kórházakkal. Azaz nagyobb esély van arra, hogy a kórház és a biztosító között napi kapcsolat van, ergo az utas, ha igazolja a biztosítását, akkor egymás között elintéznek mindent. Ellenkező esetben jön az, hogy az utas megelőlegezi a költségeket, amelyekről nem is sejti, hogy mekkorák lehetnek, majd futhat a pénze után a biztosítójához. Mindkét esetben végül pénzénél lesz, de nem mindegy, mennyi idő, utánajárás, stressz.
Mi most visszatértünk a bankkártyához járó biztosításhoz, mivel a következő évben egy elég nagy presztízsű bank prémium kártyáját használom a mérföldek gyűjtéséhez, így nincs értelme két biztosítást fenntartani. Egy esetre amúgy sem lehet két helyről kártérítést kapni, a biztosítók nem fizetnek, ha más biztosítás vagy jogszabály kártalanítja az utast egy konkrét esetben.
