A hazaút eredetileg egy éjszakai repülés lett volna, ahogy a legtöbb európai ember repülni szeret Amerikából keletre - még az utolsó nap kihasználva az utolsó látnivalókra, majd felhuppanni egy esti gépre és irány haza.  Eredetileg mi is így terveztük, de amikor borult a terv azzal, hogy M is jött velünk, akkor átértékeltük.  Nem tudtuk, hogy az éjszakai járaton fog-e tudni aludni vagy sem.  Ráadásul mások drága pénzeket fizettek az üzleti osztály kényelmes, ággyá hajtogatható székeiért.  Ha az éjszakai alvásukat rontaná el egy síró baba, az kellemetlenebb, mintha a nappalukat tenné tönkre.  E két ok miatt átszerveztük és egy reggeli géppel indultunk haza.  Ez volt az a gép, amin a várva várt CS, azaz Club Suite székek vannak, egy belsőleg felújított Boeing 777.  Ez is business class, tehát a termék neve ugyanúgy Club World, a CS elnevezés a székek új generációjára utal.  Hatalmas előrelépés ez a korábbi üléshez képest, lássuk, miért?

Az első részben már lelőttem a lényeget, nevezetesen azt, hogy nem vállalkoztunk volna az útra úgy, hogy nem business osztályon repülünk.  Az egyik nyomós érv amellett, hogy M és Dalma is eljöttek, az volt, hogy a lehetőségekhez képest legkényelmesebb, legkevesebb stresszel járó utazási formát tudtuk választani.  Nem állítom azt, hogy nem lehet economy-n gyerekkel utazni (de, hogyne lehetne), én azt állítom, hogy mi éreztük annyira rutinosnak magunkat, hogy üzleti osztályon nekivágjunk, de éreztük annyira kezdőnek is magunkat, hogy turistán ne.  Ez csak a saját preferenciánk volt, nem mondjuk, hogy csak így lehetne utazni.  De azért elég jó volt így utazni.  Lássuk, miért?

Egy körülményesebb amerikai utazáson vagyunk túl, amiről több külön posztban fogunk beszámolni.  Ebben az első részben arról írunk, hogyan dobtuk ki az eredeti terveinket egy héttel az út előtt és miként tudtunk töredék áron utazni business osztályon az óceán túlfelére és hogyan csináltuk végig ezt egy babával.

Nem szeretnék hosszasan közhelyekkel dobálózni, szerintem sok magyarázatra nem szorul, hogy a szülők miért gondolkodnak el valamilyen babamonitor megoldáson.  Gondolom az sem meglepő, hogy csakúgy, mint az esküvők esetében, a babákkal kapcsolatos bármilyen dolog túlárazott.  Az esküvő és a gyermeked a két dolog, ahol nem sajnálod, mert "a legjobbat akarod".  Ezt tudják a gyártók és a kereskedők is.  A most következő két részes posztban azt mutatom meg, hogyan oldottuk meg mi a babafigyelést, olcsón és számunkra biztonságosan.  Az első részben - ezt olvasod most - az itthon kialakított rendszert mutatom be, a következő, második részben pedig azt, hogy miképpen oldjuk ezt meg akkor, ha valahol idegen helyen töltjük az éjszakát, ahová csak a legszükségesebb dolgokat visszük.  Az idegen hely lehet rokonok otthona (ahol esetleg van valamilyen permanens infrastruktúra, például ott hagyott cumisüvegek, második sterilizáló gép, második pelenka kuka, de már kamerák és teljes IT háttér nincs), szálloda, vagy akár egy repülőgép fedélzete, ahol mondjuk egy 10-11 órás repülésbe beleesik egy éjszaka is.

Ez a harmadik és utolsó rész a születésnapi - gold státusz szerzős - hosszútávú repülésre felkészülős utazásunkról.  Az első részben írtunk a repülésről, hogy miben különbözött a rövidtávútól.  A másodikban arról, hogy a szállodában milyen szolgáltatásokat kérhetünk, mint kisgyermekes család, illetve arról, hogy mi hogyan boldogultunk M sírásával vacsora közben.  A harmadik dolog pedig a kirándulások, amiket meg akartam említeni, közte olyan életbevágó, vagy inkább létfontosságú dolgokról, amik szó szerint életet veszélyeztethetnek és mi nem is tudtunk erről, az utolsó pillanatig.

Három részes sorozatot ígértünk az első részben, ahol egy középtávú repülésről írtunk, amely egy születésnap volt kombinálva egy hosszútávú repülésre felkészüléssel, mindez pedig kombinálva egy gold státusz megszerzésével.  Ebben a bejegyzésben az első szállodai élményeinkről írunk, mit, hogyan készültünk elő, mit vittünk, mit kértünk a hoteltől és mikor.  Szándékosan nem írom úgy, mint más blogok, hogy mit KELL csinálni.  Nem kell semmit csinálni, minden szülő úgy csinálja a dolgokat, ahogy neki megfelel.  Mi csak megosztjuk a  tapasztalatainkat, jót és rosszat egyaránt, aztán aki úgy gondolja, tanul a mi hibáinkból.

Négy hónapos volt M, amikorra időzítettünk egy középtávú repülést - illetve kettőt, nyilván vissza is jöttünk.  Nagyon sokszor hangsúlyozzuk itt a blogon és a való életben is, hogy a repüléseink nem öncélúak.  Nem azért mentünk, hogy menjünk.  Nem akartuk M-et egy közepesen hosszú repülésnek csak úgy kitenni, mert annak semmi értelme.  Nem fair vele szemben és nem fair a többi utassal szemben sem.  Az utazásnak több, konkrétan három oka volt, hogy oda és úgy akartunk repülni, ahova és ahogy: születésnap, gold státusz és felkészülés a hosszútávú repülésre.  Hadd fejtsem ki ezeket.

Az egyik repülésünk alkalmával gondoltuk csinálunk egy videót arról, hogyan készítjük el a friss bébiételt.  Mivel első babás szülők vagyunk, most még figyelünk arra, hogy mik a javaslatok erre.  Valószínűleg olyan lehet ez is, mint a sterilizálás.  Az első gyereknél meg akkurátusan sterilizál az ember, a másodiknál már csak elmossa, a harmadiknál pedig már csak lenyalja.  De M még csak az első, így igyekszünk figyelni a dolgokra.  Hogyan etetünk tehát frissen készült formulával, erdőben, sivatagban vagy épp 10 km magasan repülve?

Kisebb korában M jellemzően nyűgösebb volt a repülés elején és végén, leginkább amikor nem történt semmi.  A beszállás elején a gyerekeseket szokták engedni beszállni, hogy kényelmesen elhelyezkedjenek a székükben.  Ez és a konkrét felszállás között nem ritkán fél óra is eltelhet még akkor is, ha minden flottul megy.  Ha késlekedés van, akkor pedig még több is.  Ez idő alatt M már felfedezi magának a fényeket, a színeket, az új dolgokat és elkezdi megunni magát.  Nem tudom, hogy más babákkal is így van-e, de autóban, repülőn a mozgás megnyugtatja, az egy helyben állás pedig untatja.  Leszállásnál hasonló a menet: a repülő lelassul, a hajtómű hangja elhalkul, M is elkezd izegni - mozogni és hamarosan unatkozni.

Ahogy az első részben már utaltam rá, M fejlődésével a mi igényeink is átalakultak.  Megváltoztak a prioritásaink, illetve mi magunk is tapasztaltunk ezt - azt.  Nem felejtem el, ilyen büszkén toltuk végig első sétáján a lányunkat, amiről ő valószínűleg nem is tudott, szinte az egészet átaludta.  Meg eleinte nem is mentünk messze a háztól, csak a környéken sétáltunk.  Valószínűleg végigjártuk ugyanazt az evolúciós folyamatot, mint minden más szülő.  Ha hamarosan te is szülő leszel és szeretnél spórolni egy kis időt és pénzt, esetleg rutinos szülő vagy sok év tapasztalattal, de mókás visszaemlékezned az akkori világodra, olvass tovább!