Én két hónapos koromban repültem először és M-nek is hasonlóan terveztük.  Legalábbis még mielőtt megszületett és konkrétan szülőkké váltunk volna.  Akkoriban mindent olyan egyszerűnek láttunk!  Aztán amikor elérkeztünk a két hónapos korhoz, értékeltük a helyzetünket.  Addigra már eljutottunk oda, hogy legalább némi irányításunk volt az események felett, de közvetlenül a születés után és az első pár hónapban inkább csak sodródtunk az eseményekkel.  Hogyan terveztük az első utazást és milyen lett végül?  Milyen előkészületeket tettünk, milyen zsákutcákba futottunk bele és miért?  Mindez kiderül a mai írásból.

Mi, férfiak, sosem kérdezzük meg a nőket, hogy mi van a táskájukban.  Ez nagyjából olyan lenne, mintha megkérdezném, hány kiló, vagy hány éves, nem?  De vannak olyan pillanatok az ember életében, amikor tudnia KELL ilyen dolgokat.  Például, mert pelenkázó táskát vesz (vagy már vett is) és értelmesen fel kell töltenie.  Nos, megspórolunk mindenkinek egy ilyen kérdést és bemutatjuk, hogy mi mit tartunk a táskában, amit mi csak Taktikai Táskának hívunk.

Ez a harmadik és ebben a témában utolsó bejegyzés, ami reményeink szerint segít azoknak eligazodni a bajban, akik először kerülnek járattörlés vagy késés kellős közepébe.  Külön sajnálatos, ha erre kisbabával utazás során kerül sor, de jusson eszedbe, hogy a népszerű Instagram oldalakon sosem azt látod, ha valaki reggel háromkor a reptér padlóján próbál aludni karjában a gyerekkel.  Az ilyen oldalakon mindig vidám mosolygós emberek vannak, akiknek minden mindig sikerül és utazz bátran, nem kell félni semmitől, majd beleszokik a gyerek, és a többi.  Mondjuk az igaz, hogy az esetek nagy százalékában ez tényleg így is van.  De mi a blogunkban a teljes valóságot szeretnénk azok elé tárni, akik még csak gondolkodnak, hogy miképp lehetne gyerekkel utazni.  Éppen ezért szenteltünk három írást is arra, hogy baj esetén mi mit tanácsolunk, illetve mit tapasztaltunk vagy csináltunk mi.  Az első részben arra tértem ki, hogy milyen kihívások elé állította a COVID az utazókat és a légitársaságokat is, milyen lehetőségeink vannak nekünk, mint utasnak, ha mégis utazni akarunk.  A második részben arról írtam, hogy mi a teendő, ha a "B" tervbe is hiba csúszott és például a csatlakozó járatodat nem éred el.  Itt a harmadik részben pedig azt próbálom összefoglalni, hogy ha már így alakult, hogy indirekt módon (átszállva) kell eljutnod a célpontodhoz, akkor hogyan maximalizáld ennek az előnyeit?

A repülés során szerzett tapasztalatainkat megosztva az első részben arról írtam, hogy milyen lehetőségeink vannak törölt járatok esetén.  Akkor ott nem említettem az amúgy közismert EU 261/2004 rendelkezést, amit minden utas ismer.  Ha máshonnan nem, a reptereken lévő plakátok rendszeresen jönnek szembe az utasok jogaival.  Ellentétben a légitársaság-specifikus dolgokkal (amikről az első rész szól), az EU 261/2004 minden légitársaságra vonatkozik, egységesen, nincs különbség.  Külön azért nem említettem, mert a poszt leginkább a COVID alatti tapasztalatokat osztotta meg.  Ebben a kontextusban pedig az EU rendelet nem releváns, hiszen csak a tervezett utat megelőző 14 napon belüli törlésekre alkalmazható. 

Az utazás (legalábbis a mi világunkban) szinte mindig repülést jelent, akár babával, akár baba nélkül kelünk útra.  Valószínűleg vannak ezzel még így páran.  Akik pedig sokat utaznak, előbb-utóbb óhatatlanul is belefutnak valamibe, amit a repüléssel foglalkozók irregular operations-nak, röviden IRROPS-nak hívnak.  Akik nem repüléssel foglalkoznak, azok pedig nem hívják sehogy, csak szentségelnek.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy várandósan mennyire okos dolog az utazás, legyen az földön, vízen vagy levegőben.  Mint szülő (vagy leendő szülő) sokat nem tudsz tenni, cserébe a felelősség a tied.  Megkérdezheted a nőgyógyászod, az orvosod, az ismerősöket, vagy vadidegeneket (például minket is).  Gondolom nem újdonság, de a döntést most is magadnak kell meghoznod - szülőnek lenni már csak ilyen!

M császárral született, így a születése utáni harmadik napon jöhettek haza.  Mi apák használjuk ki ezt a pár éjszakát alvással, úgysem lesz egy darabig lehetőségünk aludni.  Mondjuk nekünk megadatott az a kellemes dolog, hogy a munkahelyen összesen hat hét apaszabadságot kaptam, amiből kettőt a születés után kell kötelezően egyben kivenni.  Ez meglehetősen hasznos dolog, ha az apa aktívan részese szeretne lenni gyermeke nevelésének - és hát ki ne akarna.

Minden új szülő életében beköszönt a reggel, amikor eldönti, hogy ma kiválasztom a babakocsit amit megveszek.  Majd szűk két óra múlva számtalan megnyitott böngésző, félbehagyott teszt, cikk, ismertető és ismerősökkel megkezdett kétségbeesett beszélgetés ablaka között magzatpózban összegömbölyödve sírva azt kérdezi: miért, de tényleg miért van ennyi?

Lányunk még meg sem született, amikor már arról beszélgettünk, mi hogyan fogunk dolgokat csinálni, milyen hibákat nem követünk el és a többi.  Gondolom minden szülő meg van győződve arról, hogy jól fogja csinálni a gyereknevelést, mi óvatosabban vágtunk neki, mi reméltük, hogy nem követünk el túl sok hibát majd.  Na de lássuk, mik voltak azok az alapelvek, amiket mi eldöntöttünk?

Kislányunk, akit itt a blogon csak M-nek fogunk hívni, amikor ezt írom, majdnem hat hónapos.  Mint minden másik szülő, mi is ugyanazon a tanulási - felfedezési folyamaton mentünk át ez alatt a hat hónap alatt.  Ebbe a folyamatba tartozik az utazás kisbabával is, amelyről elég sok helyen lehet olvasni - népszerű téma.  Mire mi rájöttünk a téma fontos részleteire, addigra elolvastunk tucatnyi blogot, leírást - és sokat csalódtunk.  Elsősorban a tanácsokban, az instagram posztokban, a felületes leírásokban, beszámolókban.  Úgy döntöttünk, megpróbáljuk a tapasztalatainkat, tanácsainkat átadni az arra kíváncsiaknak, leírni, hogy mit és főleg miért csináltunk úgy, ahogy.  A hangsúlyt főleg a miértre helyezzük, ugyanis ahhoz képest, hogy nincs két egyforma gyerek, meglehetősen sok egyforma blogot, tanácsot olvastunk.  Mi nem gondoljuk, hogy nálunk lenne a bölcsek köve - noha utazásban azért van tapasztalatunk.