Minden új szülő életében beköszönt a reggel, amikor eldönti, hogy ma kiválasztom a babakocsit amit megveszek.  Majd szűk két óra múlva számtalan megnyitott böngésző, félbehagyott teszt, cikk, ismertető és ismerősökkel megkezdett kétségbeesett beszélgetés ablaka között magzatpózban összegömbölyödve sírva azt kérdezi: miért, de tényleg miért van ennyi?

Vagy csak nekem telt így az az időszak amikor babakocsit akartam választani?  Embertelen mennyiségű opció a drágától a még drágábbig, csak kapkodtam a fejem.  Hiszen az ember nyilván törekszik a legoptimálisabb ár - érték arány megtalálására.  Mit jelent ez?  Azt, hogy hajlandó vagy többet fizetni olyan dolgokért amiktől azt reméled, a gyereknek vagy neked jobb lesz, de nem akarsz oktalanul pénzt szórni rögtön az első dologra.  Ismerünk olyan szülőket akik eldöntötték: legfeljebb kétszázezret szánnak az egész történetre, lesz ami lesz, de nem fognak sokat erre költeni.  Persze vitatható, kinek mi a sok, van akinek kétszázezer forint kerekítési hiba.  De a többségünk aki bérből és fizetésből él azért szeretné megnézni mire költ és ha nem feltétlen fontos, nem dob ki pénzt az ablakon.

Hadd mutassam be tehát a mi gondolatmenetünket, sőt, többet is, hiszen van amiről közben kiderült - zsákutca.  De fontosnak tartom ezeket is megosztani.  Ne feledd - az itt olvasottak a mi preferenciáink, a mi döntéseink ami szerintünk nekünk jók voltak.  Nem biztos, hogy neked is ugyanezek a termékek vagy választások lesznek jók, de remélem, hogy a döntési folyamat bemutatása segít, hogy meg tudd hozni magadnak a döntést.

Két alapvető kiindulási pont van: a komplett rendszer, vagy az egyedi darabokból összevásárlás.  Az elmúlt négy évben nagy előrelépést tettek a komplett rendszerek, amelyeknek régen az egyedüli hozzáadott értéke az volt, hogy minden darabja kompatibilis volt a családon belül.  Cserébe viszont nem feltétlenül volt jó minőségű, vagy nem tudott minden funkciót amelyet viszont tudtak az egyedi darabok.  Például régen választanod kellett, hogy szeretnél olyan autós babaülést ami forgatható az isofix talpon, de cserébe nem volt kompatibilis semmivel, vagy kompatibiliset akartál, amit viszont nem tudtál forgatni.  Ma már ilyen kompromisszumok szinte nincsenek.

Vannak szülők akik szerint a kompatibilitás nem olyan fontos.  Mit értek kompatibilitás alatt?  Azt, hogy a baba elalszik mondjuk az autóban az ülésében, de nem kell felébreszteni és kivenni belőle, hanem elegendő székestül kiemelni és rácsattintani a babakocsi vázra.  Vagy fent a lakásban elalszik a mózesben, nem kell felébreszteni, hanem rácsattintod a babakocsi vázra és mehetsz sétálni.  Ezeket a megoldásokat árulják komplett rendszerben (travel system) amelyek rendszerint négy elemből állnak.  Egy babakocsi váz, egy ülés, egy mózes, valamint egy autós ülés.  Opcionálisan utóbbihoz tartozhat egy isofix talp is, ami többnyire külön megvásárolható.  A kompatibilitás lényege, hogy egy ilyen szett tulajdonképpen megfelel születéstől kb másfél éves korig, de akár tovább, nem ritkán négy éves korig is.  Természetesen az ára is magas egy ilyen komplett szettnek, bár ha leosztod az évek számával, azért nem annyira vészes.  Persze férj és apa legyen a talpán akinek nem csordul ki egy könnycsepp sem, miközben a PIN kódot írja be a forintban durván félmilliós tételhez - ami egyébként nem is a kirívóan drága kategória.

Más szülők inkább arra esküsznek, hogy megveszik a legjobbat mindenből, akkor is ha ezek egymással utána nem passzolnak össze.  Például a számukra legjobb babaülést, akkor is, ha az nem illeszkedik a babakocsi vázhoz.  Ebben a világban is van ráció, mint azt leírom lentebb.  Ebben az esetben a gyereket fel kell ébreszteni ha egyik ülésből a másikba tennénk át, de elvileg amúgy is vissza fog aludni.  Egyébként (főleg az elején) tényleg vissza fog aludni.  Az előnye ennek a megközelítésnek, hogy ugyanannyi pénzből jobb minőséget tudhatsz összeválogatni magadnak, vagy, a családból, ismerősöktől, innen-onnan összeszedett amúgy hibátlan komponensek egyébként egymással nem passzolnak - de legalább nem kell egy vagyont költeni.  Mindkét megközelítés tehát lehet helyes és egyik sem feltétlen jobb a másiknál.

Hadd világítsam meg, mi milyen gondolatmeneten át jutottunk el a megoldásokhoz.  Merthogy több lett, hiszen az igények is változnak ahogy kislányunk nő.  Elsőként azt gondoltuk át, hogy várhatóan mennyit fog az ülésben tölteni.  A gyártók megadnak időtartamokat, amelyeket nem célszerű túllépni.  Az újszülöttek kis teste még nem alkalmas arra, hogy huzamosabb ideig ülő vagy félig ülő helyzetben legyenek, sem a gerincüknek, sem a tüdejüknek nem tesz jót.  Az igazán picik fél óránál többet nem is jó, ha autósülésben vannak, de a pár hónapos babát sem javasolt két óránál tovább ülésben tartani.  Egyébként sok szülőnél itt szakad el a cérna, hogy akkor mégis mi értelme van a kompatibilis utazó rendszernek (travel system)?  Mi értelme van annak, hogy nem kell felkeltenem és alhat tovább az autón kívül, ha egyszer nem tesz jót neki?  Ez egy tökéletes kérdés.  Vannak akiket egyszerűen nem érdekel a gyártói ajánlás és benne hagyják négy-öt órán át is.  Nyilván ő is fel fog nőni, nyilván nem lesz emiatt ferde a gerince vagy fejletlen a tüdeje.  De ha maga a gyártó sem ajánlja, akkor minek erőltetnénk?  Mint sok más dolog, ez is a szülő felelőssége és neked magadnak kell eldöntened, mennyire veszel ilyen dolgokat figyelembe.

Ott tartottam, hogy mennyit fog az ülésben ülni várhatóan?  A mi életmódunk illetve lakhelyünk olyan, hogy sokat járunk kocsival.  Ezek kb 15-30 perces távolságok, beugrani boltba, bemenni a városba, ilyesmi.  Mi nem szoktunk hetekre előre bevásárolni, legfeljebb pár napra előre, ezért a boltba járás nekünk hetente három - négy alkalom.  Alkalmanként nagyjából egy - másfél órás program: odavezetni, parkolni, maga a bevásárlás, majd haza.  A kórházba is ha vissza kell menni, kb 40 perc autóval egy irányban.  Szó mi szó, mi arra jutottunk, hogy ritkán autózunk hosszabb utakon, ellenben nagyon gyakran, szinte napi jeleggel kevesebbet.  Ehhez mi fontosnak tartottuk, hogy a lehető legvíszintesebb pozicióban utazzon M.  Ha belegondolsz, itthon berakod az ülésbe, pakolsz, leviszed, berakod az autóba, elvezetsz ahova mész, ott vagy, elintézed amiért mentél, visszajössz, felhozod, megvárod míg felébred - ez könnyen lehet két óra, vagy több is, amit egyhuzamban az ülésben tölt.  Ez nekünk nem fért bele egy újszülöttel még úgy sem, hogy nyilván a bevásárlást én intézem egyedül és az első két hétben ha nem fontos, senki nem szokott kimozdulni a kisbabával.  Végül arra jutottunk, hogy ha mód van rá, akkor fekvő helyzetben utazzon az autóban.  Erre meglepő módon nincs sok alternatíva, mi konkrétan mindössze kettőt találtunk.  A maxi cosi jade illetve a nuna cari next.

Sehol máshol nem találtunk ilyen megoldást, ahol a baba 180 fokban víszintesen tud utazni.  Ráadásul, mivel ebben a két utazó mózesben tényleg síkban fekszenek, nincs is limit, hogy meddig maradhatnak benne, akár egész éjszaka aludhatnak is benne - ez utazáskor jól jöhet, hogy nem kell gyerekágyat intézni.

Természetesen az éremnek két oldala van.  Mindkét megoldás csak isofix alappal használható, amit ha utazol valahova, vinned kell magaddal.  Övvel nem rögzíthető egyik mózes sem.  További hátrány, hogy mivel a baba az utazás irányához képest 90 fokkal el van forgatva, a hátsó ülésen már csak egy embernek marad hely, az utazó mózes bizony két ember helyet foglal el.  A harmadik hátránya, hogy drága.  Az isofix talpat külön kell megvenni, ami nagyjából megduplázza az árat, a baba pedig mindössze fél évig fogja tudni használni.  Az időtartam egy becslés, valójában a korlát centiméterben van megadva, hogy meddig használható, de a fél éves becslés durván jó.  Az isofix talp, amit meg kell venned hozzá ugyan kompatibilis a gyártó más termékeivel, tehát fogod tudni később más üléshez is használni - feltéve, hogy a gyártó világán belül maradsz.  Ha valamiért váltanál más gyártó más székére, akkor az isofixed is dobhatod ki és vehetsz másikat.

Elég sokkoló pillanat, amikor rájössz, hogy olyan dolgot kell vásárolnod, ami 1) drága, 2) pár hónap múlva lesz csak rá szükség, 3) egyes komponensei miatt esetleg évekre előre kell tervezned egy olyan környezetben, ahol semmit nem tudsz előre tervezni.  Vagy csak én pörögtem túl?

Tulajdonképpen leszűkítettük a kérdést arra, hogy akarunk-e ilyen fekvő utazást vagy sem.  Persze, hogy akartunk.  Most, fél évvel később pedig azt mondom: megérte.  Az egyik legjobb döntésünk volt.  A két hasonló megoldás közül mi a maxi cosi jade-et választottuk, mégpedig a következők miatt.

• Sokkal több babakocsi vázzal kompatibilis, nagyobb a választék.  Ez azért fontos, mert gondolni kell a hetedik hónapra is, amikor már a fekvő mózest kinövi, az akkori autós ülésnek is passzolnia kell a vázra, valamint a vázak között is van ami városba jobb, vagy ami terepre jobb.
• A maxi cosi adapterek nélkül passzolt a vázakhoz, a nuna mózese adapterekkel, ami nem volt szimpatikus
• A maxi cosi jade olcsóbb volt, durván hetvenezer forinttal (igaz, a nuna könnyebb)
• A maxi cosi elemeit (isofix, autós mózes, valamint babakocsi) különböző akciók és leárazások miatt még olcsóbban tudtuk megvenni, például elegendő volt egy 60 perces webinart végigülni autósülésekről, aminek a végén 10% kedvezményt adtak maxi cosi termékekre, amit kombinálni tudtam egyéb más kedvezményekkel is

Visszatekintve az elmúlt fél évre, részben elégedett vagyok a döntésünkkel.  Ha most kellene választanom, megint a teljesen víszintes mózest választanám.  De meg kell mondanom, a babakocsi váz minőségével nem voltunk elégedettek.  Fizettem volna többet (nagyságrendileg százezer forinttal többet) egy (valószínűleg) jobb minőségű termékért?  Nem biztos.  A kisbabával sok kiadás érkezik egyszerre, a két fenti megoldás lényegében egyforma, az egyik kicsit minőségibbnek tűnik a másiknal, magasabb áron.  Mi úgy döntöttünk,  hogy az alapvető funkció a fontos és nem akarunk feleslegesen pénzt kidobni.  A jade bevált, M szerette, szívesen utazott benne, nyugodt volt, el tudott aludni, nem sírt.  Az, hogy nekünk a babakocsi váz kicsit kényelmetlen volt és nagy darab, az M-nek nem okozott semmi gondot, mondhatni észre sem vette.  Tekintettel arra, hogy ez a megoldás mindössze a baba 70 centis méretéig használható mindkét gyártó esetén, szerintem jobb döntés az olcsóbbat venni.

Miután az isofixbe pattintható mózes eldöntötte a kérdést, már csak választani kellett egyet a gyártó kompatibilis babakocsijai közül - nekünk a választás innen már egyszerű volt, hogy tulajdonképpen három babakocsi maradt ami közül választani lehet.  Neked is hasonló módszert javaslok: próbáld rangsorolni a funkciókat, amiket a legfontosabb komponensek nyújtani tudnak (vagy az ellenkezője: zárd ki azokat amik biztosan nem tudnak valamit, ami fontos neked).  Ezzel le tudod szűkíteni az elképzelhetetlen nagy választékot.  Ha pedig eddig eljutottál akkor ár, szín, gyártó alapján már könnyebb lesz választanod.  Mi végül az Adorra 2 babakocsit választottuk, mint szerintünk legjobb ár - érték arányt képviselő kocsi.  A saját fotókon is ezt látod, benne az autózáshoz is használható mózessel, hiszen hat hónapos kora előtt nem is használtuk a babakocsi ülés részét.

Természetesen ahogy közeledtünk a fél éves korhoz, előtte már másfél hónappal elkezdtem kiválasztani a következő babaülést.  Ami egyébként nem várt fordulatot hozott - a babakocsit is lecseréltük, mivel úgy gondoltuk, a megváltozott igényeinkhez jobban passzolna egy másik kocsi.  De erről majd legközelebb!