Lányunk még meg sem született, amikor már arról beszélgettünk, mi hogyan fogunk dolgokat csinálni, milyen hibákat nem követünk el és a többi. Gondolom minden szülő meg van győződve arról, hogy jól fogja csinálni a gyereknevelést, mi óvatosabban vágtunk neki, mi reméltük, hogy nem követünk el túl sok hibát majd. Na de lássuk, mik voltak azok az alapelvek, amiket mi eldöntöttünk?
Látva más anyukák - apukák instagram oldalait, blogjait (főleg utazással kapcsolatosat) mi hamar eldöntöttük, hogy közösségi médiára nem fogunk lányunkról képet kitenni. Vagy legalábbis nem olyat, amin a teljes arca látható. Nem tudnám racionálisan megindokolni, hogy miért, egyikőnk sem tudja. Nem érezzük helyesnek, illetve szeretnénk ha lányunk, M, majd saját maga dönthetné el, ha fel akar kerülni az internetre. Lehet, hogy így kicsit suta lesz a blog, hiszen egy gyerekkel foglalkozó blogra illene gyerekes képet kitenni - majd meglátjuk, hogyan tudjuk ezt megoldani. Jó volna, ha valahogy ízlésesen tudnánk az arcát majd kitakarni, ha erre szükség lesz.
A másik alapelv amiben egyet értettünk, hogy nem fogunk csak azért utazni, hogy utazzunk. Nem akarjuk hurcibálni a lányunkat csak azért, hogy mi valahol ott legyünk. Szeretnénk, ha az utazás élmény lenne, nem feladat, illetve (mint ahogy a blog címe is mutatja) babavezérelten akarunk utazni. Olvastunk több olyan blogot, amivel mi abszolút nem értünk egyet - ilyen például amikor a szülők mindenáron el akarnak menni adott országokba és nem hagyják, hogy a terveiket a gyermekük befolyásolja. Nem szeretnénk M-et alárendelni a mi önös érdekeinknek. Van sok hely, ahova el akarunk menni, de ezek közül szinte mindet elnapoltuk későbbre, mert nem gondoljuk, hogy a saját utazásaink fontosabbak lennének, mint M fejlődése vagy nyugalma. Igen, tudjuk, hogy a stabilitást a szülő adja, a gyerek bárhol biztonságban érzi magát, ahol velünk van - és mégis, nem akarunk nekivágni mindennek csak azért, mert mi azt meg akartuk csinálni. Eljön az ideje midennek, nem gondoljuk, hogy M-nek sokkal rosszabb lenne, ha valahova nem nyolc hónaposan, hanem két évesen jut el.
Ennek látszólag talán ellent mond, hogy mennyit utaztunk vele. Három hónapos volt amikor először repültünk vele, majd öt és hat hónaposan szintén és több utunk van már kompletten megtervezve a közeljövőre. A különbséget mi abban látjuk, hogy ezek az utak nem öncélúak. Nekünk a család meglátogatása nem abból áll, hogy beülünk az autóba és levezetünk valahova az országban, nekünk ehhez repülnünk kell. Fontosnak gondoltuk tehát, hogy M megszokja egész pici korától az autózást és a repülést is. Lehetne minden második héten elrepülni valahova? Hogyne lehetne. A repülés ma már nem olyan drága dolog, sok potenciális célpont van, szabadon lehet válogatni egészen közeli vagy meglehetősen távoli városok között. Kibírná a kis szervezete? Persze, hogy kibírná. Adna többet az életéhez? Nem valószínű, vagy legalábbis mi nem látjuk, hogy mi haszna lenne. Ezen gondolatmenet mentén igyekszünk megtalálni az egyensúlyt a túl sok és a túl kevés utazás között.
A harmadik alapelv, hogy minimalizáljuk a kockázatokat és mindig M érdekeit tartsuk szem előtt. Ilyen például M fejlődése, biztonsága, illetve a korának megfelelő elfoglaltságok, programok garantálása. Erre, konkrétan például az utazás biztonságára többször ki fogunk térni, ahogy bemutatjuk azokat az eszközöket, amiket beszereztünk. De ide tartozik az is, hogy nem akarunk elmulasztani babaúszást sem, mert szerintünk az fontos. Az utazásokat tehát korlátozza, hogy minden héten adott időpontban a medencében vagyunk a tanfolyamon, a többi babával (és csak kevés időpontot lehet pótolni). Hasonlóképpen nem akarunk kihagyni egy babafejlesztés-órát sem, amelyre szintén járunk. Szerintünk ezek a játékos - éneklős foglalkozások így csoportosan, a többi babával közösségben hasznosak M fejlődése szempontjából és nem akarunk ezekről egy-egy utazás miatt lemondani, amely utazás egyébként valószínűleg kevesebb hozzáadott értékkel bírna.
A negyedik alapelv, amelyben egyetértettünk, hogy nem igaz, hogy nem fog megváltozni az életünk. Korábban is utazgattunk, a terhesség alatt is, tudtuk, hogy hárman (vagy többen) is utazni fogunk. De nem hittük el egy pillanatra sem, amit a legtöbb blog, instagram oldal vagy más forrás hangoztat. Nevezetesen, hogy nem kell engedned, hogy más legyen az utazás, a gyerek alkalmazkodik, lehet továbbra is úgy csinálni dolgokat mint szülés, illetve születés előtt. Nem igaz. Nem lehet. Teljesen megváltoznak a prioritások, teljesen más szempontok alapján szervezünk - intézünk mindent. Különösen, hogy mi formulát használunk kombinálva anyatejjel. Ami lehetne az ötödik alapelv is, de nem akarok minden gondolatot alapelvnek beállítani. A formulás etetés hihetetlenül megbonyolítja az utazást és mivel nincsen elegendő természetes tej, nincs választásunk. Sokkal, de sokkal bonyolultabb minden utunk, mintha csak anyatej lenne. Többek között erről sem olvastunk sehol - minden utazó szülő elintézte annyival, hogy amikor evésidő van, szoptat egyet és kész. Kedves formulás szülők! Ne dőljetek be ennek. :) Senki nem mondja meg nektek, hogyan tudnátok hasonló szabadsággal utazni - de mi rájöttünk! És pont az ilyesmik miatt akartuk mindezt blogként megírni, hogy segítsünk a hozzánk hasonló szülőknek.
Alapelvekből talán ennyi elég is, ideje belekezdenünk a konkrét történetekbe, megoldásokba, leírásokba. Fontosnak tartottuk azonban, hogy a fentieket is még az elején leírjuk, hogy minden érdeklődő kontextusba tudja helyezni, mit miért csinálunk.
