Az első részben felvezettem, hogy miért döntöttünk egy sima, Európán belüli útnál átszállásos repülés mellett.  A konkrét esetet bemutatva próbáltam részletezni, hogy milyen alternatív terveket vettünk számításba és miért.  Most pedig rátérnék a konkrét utazásra, amiben természetesen volt egy csavar.  Hogyan bonyolítottam el végletekig a repjegyeket és megérte-e?

Az előző részben azt is írtam, hogy a fapados légitársaságokat nem is vettük számításba és ez nem véletlenül volt így.  Természetesen nem büdös felülni egy Ryanair gépre, de szeretnénk még több rutint szerezni az utazásban, mielőtt a nehezített terepre mennénk.  Mindazok a plusz szolgáltatások, amiket egy nem fapadossal repülésnél kapunk, nekünk fontosak és úgy érezzük, megkönnyítik az utazást - sőt, egyes esetekben konkrétan pozitív élmény lesz az amúgy stresszes és unalmas repülés is.

Gyorsan vegyük át, mik azok, amik nekünk fontosak?  Mi az alábbi szolgáltatásokat használjuk "ingyen":

• központi reptér használata
• EU261 rendelet betartása
• dedikált business / first checkin pultok
• dedikált first security / fast track security használata
• lounge (váró) belépés + 1 vendég + 18 éves kor alatti gyerekek belépése
• plusz feladható csomag
• normál méretű kézicsomag + második kisebb kézicsomag
• utaskabinban velünk utazó babakocsi
• ingyenes ülőhelyválasztás bármelyik székre
• mérföldek és státusz gyűjtése

Miért tettem idézőjelbe azt, hogy "ingyen" használjuk vagy kapjuk ezeket?  Azért mert bár konkrétan a fenti szolgáltatások egyikéért sem adunk ki pénzt, azaz ingyen kapjuk őket, de valójában mégis pénzbe kerül, mert másik légitársasággal olcsóbban is tudhatnánk repülni.  De mi a drágábbat választjuk azért, hogy a fentieket mind megkapjuk - tehát lényegében extra pénzt költünk el, azaz nincsenek ingyen.  Van azonban pár, ami kritikusan fontos a listából.  Rögtön az első: a központi reptér használata.  Mivel Budapestre utazunk, ezért hiába olcsóbb mondjuk egy repjegy Kassára vagy Debrecenbe vagy Sármellékre, minket ezek a repjegyek nem érdekelnek.  Nem fogunk még két - három órát autózni egy két és fél órás repülőút után (effektíve megduplázva az utazás idejét) azért, hogy spóroljunk egy marginális összeget.  Mert első ránézésre valóban csábító az olcsó fapados repjegy, de mire hozzáadom a reptérre kijutás, bejutás költségét, a feladott csomagokat, az ülőhelyet, a plusz kézicsomagot, a végösszeg gyakran egy kategóriában van a nem fapados repjeggyel - cserébe sokkal kényelmetlenebb.

Az pedig egyenesen számszerűsíthetetlen, hogy egy fapados légitársaság szemrebbenés nélkül otthagyja a csomagjaimat vagy akár engem is, ha két fillért meg tud spórolni vele, minden ellátás, tanács vagy gondoskodás nélkül.  Ez pedig kisgyerekkel nekem probléma.  Sőt, igazából kisgyerek nélkül is.  Persze, meg tudom oldani magamnak és utána futhatok a pénzem után a számlákkal meg az egyéb kiadások blokkjaival, hogy térítsék meg utólag.  De pont ezek azok amiktől szerintem rémálom lesz egy repülés.  Mi pedig nem akarunk rémálmot.

Szóval mi a fenti listát szeretnénk, mert ehhez szoktunk hozzá, mióta státusszal repülünk a BA-val.  Igenám, de most nem BA utunk lesz, hanem Lufthansa.  És itt kezdődött az olcsójánoskodásom.  Mert hát azért én is magyar vagyok, vagy mi a fene: minden is kéne, és lehetőleg ingyen.

Nekem van LH státuszom, egy ezüst kártyám van náluk, korábbi repülések miatt.  Túl sok figyelmet sosem fordítottam rá, mivel a covidot leszámítva nem repültünk sokat BA-n kívül mással, így a hébe-hóba összeszedett mérföldeket sem használtuk semmire.  Az ezüst kártya (FF - frequent flyer, gyakori utas) túl sok jutalmat nem hordoz egyébként, ezért sem voltam sosem különösebben izgatott tőle.  Ezeket kapom általa:

• ingyen lounge belépés (de csak nekem, vendéget nem vihetek)
• dedikált business checkin pult használata
• +1 ingyen feladott csomag

Ennyi.  Nem egy tartalmas lista.  Most már talán érthető, miért is nem hozott lázba sosem.  Persze az arany fokozattal sokkal több jó dolog járna ingyen, de mint említettem, nem utazunk annyit LH-val.

A probléma ott kezdődött, hogy rendben, utazzunk Lufthansaval, de Dalmát nem tudom bevinni a lounge-ba.  Persze, nem hal bele senki, na de milyen az már, hogy bent vagyok a lányommal, eszünk - iszunk, habzsi - dőzsi és a feleségem kint ül a padon.  Azért mégse kellene.  Adja magát a lehetőség, hogy pénzért bejön.  Van lehetőség fizetni a bejutásért - kb 15ezer forintnak megfelelő összeg nagyságrendileg, szóval nem a világ vége.  A baj ott van, hogy ha sokan vannak bent, akkor nem engedik be a vendéget pénzért sem.  Az pedig, hogy sokan vannak-e, csak ott és akkor derül ki.  Ez a probléma amúgy csak Londonban állt fent.  Az átszállásnál, mint említettem a első részben, csak 60 percünk van.  Örülünk, ha elérjük a gépet, nemhogy még lounge-ban üldögéljünk.  Budapesten pedig ott van a mastercard lounge, ami ugyan elég kétes minőség, de igazából nem a kaja miatt megyünk.  Viszont oda be tudok menni és vihetek vendéget is, ingyen.  Csak Londont kell tehát megoldani.

A megoldás egy voucher lett.  Még covid alatt a légitársaságok mindennel igyekeztek rávenni embereket nem csak az utazásra, de a velük való utazásra.  Kiket akar a légitársaság a legjobban megtartani?  A státusszal rendelkező utasokat, akik általában a legtöbbet költik náluk, tehát őket fontos boldogan tartani, nehogy másnál költsék a pénzt.  A pandémia közepén a LH azt találta ki, hogy ingyen upgrade vouchereket osztogatott a törzsutasainak.  Magasabb státuszhoz többet, alacsonyabbhoz kevesebbet.  Az én ezüst státuszom nyilván alacsonyabb, nekem egy voucher jött.  Mire jó a voucher?  Egy ember egy repülését lehet vele upgrade-elni turista (economy) osztályról üzletire (business) Európán belüli út esetén.  Repülésben használt kódokkal leírva: a foglalási osztály lett Y helyett J.  A voucher ingyen járt, nem tettem érte semmit, nem is kértem, csak úgy jött.  Nem is használtam semmire, mihez kezdjek vele, ha nem hogy nem utazom LH-val, de ráadásul amikor utazom, akkor sem egyedül,  Viszont most kapóra jött.  Azt találtam ki, hogy Dalmának a London - München szakaszára fogom felhasználni.  Az economy jegyéből businesst csinálok és így jogosult lesz bejönni a váróba saját jogon.  Igaz, a dolog hátulütője, hogy a gépen nem, hogy nem egymás mellett nem tudunk ülni de ráadásul nem is a gép azonos részén.  De igazából ez nem akkora tragédia.  Abban maradtunk, hogy M és én meghúzzuk magunkat az economy részen, ő pedig élvezze az utat, borozgasson és ne legyen gondja semmire.  Titkon egy kicsit még örültem kis, hogy kapok egy kis apa - lánya időt, mégha csak egy óra is lesz.  Nagy izgalommal vártam az utat, hiszen most lesz először, hogy félig - meddig egyedül utazom M-mel.  Oké, a reptéren még ketten leszünk, csak a fedélzeten utazom vele egyedül, de akkor is nagyon megörültem a lehetőségnek.  Dalmát leszereltem azzal, hogy ha M nála van, nem tud enni, nekem pedig úgysem jár semmi kaja, én nem maradok le semmiről.

A tervet tett követte: a vouchert csak telefonon lehet felhasználni, egy fiatal hölgytől még egy dicséretet is kaptam, hogy milyen önfeláldozó vagyok, hogy a feleségemet előre ültetem business-re.  Technikailag a dolog úgy nézett ki, hogy a foglalásunkat ketté kellett bontani: Dalmát leszedték a foglalásról és kapott egy saját PNR-t (a PNR az utasazonosító kód, általában hat-hét karakter), amiben a négy szegmensből az egyik business volt, a másik három economy.  Mivel a rendszerben a két PNR továbbra is össze volt kötve, így Londonban mindketten használhattuk a fast tracket is.  Az én mezítlábas repjegyem erre még ezüstként sem jogosított, de Dalma business jegye miatt mindhárman használhattuk.

A terv bevált, beengedtek mindenkit mindenhova, az egyetlen dolog ami elmaradt: kértem Dalmát, hogy küldessen hátra nekem egy pohár pezsgőt - na ezt azóta is várom.

A budapesti indulásnál kevesebb volt a probléma.  Itt a fast track egyébként is járt nekünk, mivel kisgyerekkel utaztunk.  Nincs sehol kiírva, de kisgyerekes utasok ingyen használhatják a budapesti fast tracket a biztonsági ellenőrzésnél.  De a magyar bankszámlához tartozó prémium bankkártyával is ingyenes a gyorsítósáv.  Ezzel tehát nincs probléma, a MC lounge pedig szintén elérhető a bankkártyám révén, így semmilyen kavarás nem szükséges az út ezen szakaszára.

Garasos megoldás?  Igen az.  Nagyon is.  De egyrészt legalább elhasználtam az amúgy csak lejáró vouchert, a megszokott szolgáltatásokkal tudtunk többé - kevésbé utazni, Dalma kapott egy gondtalan, borozgatós egy órát, amikor nem kellett kisgyerekről gondoskodnia, én pedig kaptam egy bő óra apa - lánya időt a fedélzeten.  Mindenki nyert és nem került semmibe!