Ez a második és (legalábbis egyelőre) egyben befejező része a babamonitorozás témának, mert mi úgy gondoltuk, hogy az előző, otthoni babamonitorozással foglalkozó résszel együtt mi megtaláltuk a megoldásokat, amik nekünk megfelelnek és nem kutattunk tovább. Az első részben az otthoni körülmények között megbízható, funkciógazdag, de olcsó megoldást kerestük és azt hisszük, hogy meg is találtuk. A mostani részben azt járom körbe, hogy mit használunk akkor, ha nem otthon vagyunk?
Az otthon megszokott, kényelmes és permanens felszereltsége adja a megoldások tucatjait, ám ezek a megoldások nem feltétlen használhatóak útközben, vagy idegen helyen. Milyen helyeken volt szükségünk babafigyelésre? Gondolok itt például arra, amikor M-met megpróbáltuk a London - Boston szakaszon a repülőgépen biztosított mózesben altatni. A mózes elhelyezkedése folytán olyan, hogy ültő helyedben nem látsz bele, nem látod, mi történik. Márpedig fél szemmel mindig jó figyelni, kortól függően változatos dolgok történhetnek, amiről jó lenne azonnal tudni. Lehet ez ártatlan dolog, mondjuk valamilyen kosz, játék vagy valamilyen maradék, amivel elkezd játszani a baba (és várhatóan a szájban fog kikötni) és lehet sokkal komolyabb is, például beakadt a kis teste a hevederekbe és tekeri magára. A gyerekek nagyon találékonyak ilyen téren is. De gondolok például olyan helyzetre is, amikor egy idegen szállodában vagyunk és szemünk fénye a szomszéd szobában alszik - vagy legalábbis azt hisszük. Vannak babák, akiket egy nyikorgó ajtó vagy hirtelen fény fel tud kelteni, így nehéz ellenőrizni, hogy minden rendben. De gondolok olyan helyzetre is, amikor valamilyen ismerősnél, családtagnál vagyunk átmenetileg (mondjuk egy fél napot valamilyen családi eseményen), ahol a babát jó lenne letenni egy csendes szobában és távolról szemmel tartani, miközben részt veszünk az eseményen is. Hiába ismerős háza, nem fogunk elkezdeni kamerákat felszerelni, vagy hasonlók. Vagy mégis?
A nyitóképen látható, hogy nekünk ezekre a helyzetekre egy Sony kamerára esett a választásunk. Az első tengerentúli utunkra készülve kerestem megoldásokat (Bostonban sokat voltunk különböző vendégségekben), amikor erre ráakadtam. Ez egy hordozható kamera, aminek két érdekessége van. Az első: nincs rajta kijelző, sem kereső, sem semmilyen visszajelző, amin a képét lehetne nézni. A második: van benne viszont egy WiFi hozzáférési pont (AP), amihez telefonnal csatlakozni lehet és alkalmazáson nézni a kamera képét, valamint vezérelni azt (zoom, videó vagy fotó készítés). Gondolom már nyilvánvaló, mire megy ki ez az egész. A kamera pici, könnyen hordozható. A kívánt helyen csak be kell kapcsolni, a telefonnal rácsatlakozni a WiFi jelre, amit sugároz és kész: a hatósugarán belül távolról is lehet a képet nézni. Mi nem is használjuk sem fotózásra, sem videózásra, csak arra, hogy a képét a szomszédból kövessük.
A megoldás természetesen azt is jelenti, hogy ehhez internetre sincs szükség. A kamera képét közvetlenül a kamera által sugárzott WiFi jelet véve lehet látni, tehát egy repülőn, menet közben tízezer méter magasan is működő megoldás. Használtuk is, mivel ennyire lusták vagyunk. A mózesre rögzítettem a kamerát, majd kényelmesen, az ülésben eldőlve kiraktam az asztalkára a telefont és hagytam, hadd menjen. Közben tudtam enni, beszélgetni, filmet nézni, fél szemmel pedig mindig láttam, ha történik valami. A telefon pedig lehet egy régebbi, már nem használt készülék is, én egy régi, első generációs iphone SE-vel használom, amiben SIM kártya sincs.
Ugyanez természetesen a földön, idegen helyen is működik - az alvásra letett gyermeket a kamera közelében lehet figyelni. Ez épülettől, falvastagságtól függ, hogy mekkora távolság lehet. Tudtunk így nyugodtan családi ebédeken és vacsorákon is részt venni anélkül, hogy állandóan az ajtót kellett volna nyitogatni.
A hátránya, amit eddig tapasztaltunk, hogy fényforrás nincs a kamerában. Ha nem nappali fényviszonyok között akartuk használni, akkor a szobában valamilyen halvány, éjszakai fény jellegű lámpát felkapcsolva kellett hagyni, hogy ne csak a fekete képernyőt lássuk. A másik, ami kényelmetlen volt, hogy vastagabb falak esetén a vételkörzet bizony nem nagy. Szomszéd szoba még nem probléma, sőt, két szobával arrébb sem, de nagyobb házban vagy távolabbi szobában, esetleg emeleten (vastag födémmel) ez a megoldás lehet, hogy nem fog működni. Lehetne persze WiFi jelerősítőt használni, ami egészen biztosan megoldaná a helyzetet, na de akkor azt is cipelni kell magunkkal, ezt pedig már túlzásnak gondoltuk.
Előny viszont, hogy mivel a kamera Sony, a képek, amiket csinál, elég jók, ha valaki szeret videózni és valami miatt a telefonjával nem tud vagy nem akar, akkor erre is hasznos lehet. Különösen akkor, ha a telefonban csak digitális zoom van. Elegendő a kamerát felpattintani keresztbe a telefon hátlapjára és használni annak tízszeres optikai zoomját. Sokkal jobb képek fognak készülni a családról, mint csak telefonnal.
Nekünk ez bejött. A kamera, amit mi választottunk egy DSC QX-10 lett. Lehet, hogy van másik gyártónak is hasonló terméke, mi azért ezt vettük, mert a célra teljesen jó és ebay-en használtan nagyon olcsón meg tudtam szerezni. Ahhoz, hogy rögzíteni is tudjam bárhova, egy gorilla tripodot is vettem. Ez lényegében egy kisebb állvány amire a kamerát a szokásos módon lehet rögzíteni, az állvány lábait pedig rátekerhetem mondjuk a babaágy oldalára, vagy a mózes tetejére.
Mi egyelőre ennyit tudtunk a babafigyelésről írni, azokra a problémákra, amikkel eddig találkoztunk ezeket a megoldásokat találtuk és ezeket jó szívvel tudjuk másoknak is ajánlani. Költséghatékony és sokat segít alkalom adtán.
